A legújabb kutatásból kiderül miképp végezték el a tudósok az első sikeres DNS-szekvenálást ókori egyiptomi múmiákon.
Egyiptológusok, írók, tudósok legalább az 1970-es évek óta vitatják az ókori egyiptomiak faját és megjelenését. A történelem során több, igen fejlett afrikai birodalom és királyság is létezett. Egyes szélsőjobboldali közösségek még vércsoportadatokat is felhasználtak, hogy Tutanhamon király és testvérei északi származását hirdessék. A legfőbb probléma eddig az volt, hogy úgy gondolták múmiák DNS-ét nem lehet szekvenálni. Most azonban egy nemzetközi kutatócsoport egyedülálló módszerekkel legyőzte ezeket akadályokat és véghez vitte a lehetetlent.
A DNS-szekvenálás olyan biokémiai módszer, amit a DNS oligonukleotid nukleotid bázisainak, tehát az adeninnek, guaninnak, citozinnek és a timinnek a sorrend-meghatározására használnak. A DNS szekvenciája határozza meg a sejtmagban, a plazmidokban, a mitokondriumban vagy a kloroplasztiszokban azt az örökletes genetikai információt, ami minden élő szervezet működésének alapprogramját adja.
És arra jutottak, hogy az ókori egyiptomiak a legközelebbi rokonságban a közel-keleti, különösen a levantei népekkel álltak.
Ez a Földközi-tenger keleti része, amely ma Törökország, Irak, Izrael, Jordánia, Szíria és Libanon országait foglalja magába. A kutatás alatt felhasznált múmiák az Újbirodalomból és egy későbbi időszakból (a Középbirodalomnál későbbi időszakból) származnak, amikor Egyiptom római uralom alatt állt.
A Nature Communications című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a modern egyiptomiak genomjuk 8%-át osztják meg a közép-afrikaiakkal, tehát jóval többet, mint az ókoriak. A szubszaharai gének beáramlása csak az elmúlt 1500 évben történt. Ez a transzszaharai rabszolga-kereskedelemnek vagy egyszerűen csak a két régió közötti rendszeres, nagy távolsági kereskedelemnek tulajdonítható. A kutatók szerint a Níluson ebben az időszakban javult mobilitás növelte a belső országrészekkel folytatott kereskedelmet.
Egyiptomot az ókor folyamán többször is meghódították, többek között Nagy Sándor, a görögök, a rómaiak és az arabok is. A kutatók pedig éppen ezért arra voltak kíváncsiak, hogy ezek az állandó hódító hullámok okoztak-e idővel nagyobb genetikai változásokat a lakosságban.
Wolfgang Haak, a németországi Max Planck Intézet csoportvezetője a sajtóközleményben elárulta:
Az Abusir el-Meleq közösség genetikája nem ment át nagyobb változásokon az általunk vizsgált 1300 éves időszak alatt, ami arra utal, hogy a népesség genetikailag viszonylag érintetlen maradt az idegen hódítások és uralmak által.
Azonban érdemes azt is megemlíteni, hogy a forró egyiptomi éghajlat, a sírban uralkodó magas páratartalom és a mumifikálási technikák során használt egyes vegyi anyagok hozzájárulnak a DNS lebomlásához, és vélhetően valószínűtlenné teszik az egyiptomi múmiák DNS-ének hosszú távú túlélését. Az is felmerült, hogy még ha a genetikai anyagot vissza is nyerik, az nem biztos, hogy megbízható. Ennek ellenére a kutatók képesek voltak robusztus DNS-szekvenálási és ellenőrzési technikákat bevezetni, és elvégezték az első sikeres genomikai vizsgálatot ókori egyiptomi múmiákon.
Mindegyikük Abusir el-Meleqből származott, egy régészeti lelőhelyről, amely a Nílus mentén, Kairótól 115 km-re délre található. Az ottani nekropoliszból olyan múmiák származnak, amelyeken a zöldbőrű, túlvilági isten, Ozirisz kultuszára utaló vonások figyelhetők meg.
Először 90 múmiából vettek mintákat, de mindössze háromból tudták kinyerni a teljes genomot. A vizsgálathoz a tudósok fog-, csont- és lágyrészmintákat vettek. A fogak és a csontok szolgáltatták a legtöbb DNS-t, ezeket a lágyszövetek védték, amelyeket a balzsamozás során konzerváltak.
Getty Images / Ron Watts
A kutatók ezeket a mintákat egy németországi laboratóriumba vitték vissza. A leleteket egy órára UV-sugárzás alá helyezték, hogy sterilizálják őket. Innentől kezdve pedig már el tudták végezni a DNS-szekvenálást. A tudósok az egyiptomi történelemről és Észak-Afrika régészeti adatairól is gyűjtöttek adatokat, hogy felfedezéseiknek némi kontextust adjanak.
A legrégebbi szekvenált múmia az Újbirodalomból származik, i. e. 1388-ból, amikor Egyiptom hatalma és dicsősége csúcsán volt. A legfiatalabb pedig Kr. e. 426-ból származik, amikor az országot Rómából irányították. Az ókori egyiptomiak genomikai adatainak megszerzése egy rendkívül innovatív eredmény, amely új utakat nyit a kutatás előtt. A kutatók a jövőben pontosan meg akarják határozni, hogy a szubszaharai afrikai gének mikor és miért szivárogtak be az egyiptomi genomba és azt is szeretnék majd megtudni, hogy maguk az ókori egyiptomiak honnan származnak.
