Az önzetlen természet – személyek, akik óriási áldozatokat hoztak az emberiségért

Japán mérnökök 2011-ben

2011. március 11-én nagy erejű földrengés okozta a fukusimai Daiicsi reaktorok áramellátásának és hűtőrendszerének meghibásodását, ami súlyos nukleáris balesetet eredményezett. A sugárterhelés megnövekedett kockázata miatt mintegy 750 dolgozó távozott. A dolgozók számának csökkenésével a nyugdíjas japán idősek összefogtak, hogy segítsenek a fukusimai erőműben bekövetkezett katasztrófa eltakarításában.

A segítők a Fukusimai Szakképzett Veteránok Testületének nevezték el magukat, és 60 év feletti nyugdíjas mérnökökből és más szakemberekből álltak. A csoportnak több mint 200 tagja volt, akik hajlandóak voltak önkéntesnek jelentkezni, mondván, hogy a fiatalabb generációnak nem szabadna szembesülnie a sugárzás veszélyeivel.

Azzal érveltek, hogy még ha ki is vannak téve a sugárzásnak, az ebből eredő mellékhatás csak 20-30 év múlva jelentkezik, ezért kisebb az esélyük a rákos megbetegedésre, ellentétben a fiatalokkal, akiknek az életét megrövidítheti a rendkívüli sugárterhelés.

Nils Bohlin

A hárompontos biztonsági öv feltalálása előtt, – amelyet ma az autókban látunk –, kétpontos biztonsági öv volt az elterjedt. Az ölben átívelő egyetlen heveder, ha fogalmazhatunk így, nem sokat tett hozzá az utas biztonságához, mivel nem tartotta vissza a törzset. Így az utast kiszolgáltatottá tette a fej, a mellkas vagy a gerinc sérülésének egy ütközés során, és a belső szervekre is rendkívül veszélyes volt.

A svéd Volvo egyik legfontosabb elemeként hisz a vezető és az utasok biztonságában, úgy döntött, hogy a maximális biztonság érdekében megújítja a biztonsági övet. Felbérelték Nils Bohlint egy rivális cégtől, a Saabtól, hogy találjon ki egy jobb megoldást erre a problémára. Bohlin feltalálta a V alakú, hárompontos biztonsági övet, amely a mellkason és a derékon át csatolható. Ez a forma pedig végre segített a törzs és a medence rögzítésében is.

A Volvo szabadalmaztatta a formatervet, és jókora hasznot húzhatott volna belőle, ha exkluzívvá teszik a terméket, ehelyett azonban úgy döntöttek, hogy ez egy ingyenes, életmentő eszközként nagyobb értéket képvisel, mint amiből hasznot húzhat, és a formatervet a rivális márkáknak ajándékozta, hogy ösztönözze a tömeges elfogadást és életeket mentsen.

A biztonsági öv hatpercenként ment meg egy emberi életet, és világszerte az egyik legfontosabb közlekedésbiztonsági „alkatrész".

Jonas Salk

Jonas Salk amerikai orvos és orvoskutató volt. 1947-ben elfogadta a Pittsburghi Egyetem orvosi karának professzori állását, és hamarosan belevágott a gyermekbénulási vírus különböző típusainak meghatározásába. Ez vezetett ahhoz, hogy végül a projektet tovább bővítse, és a gyermekbénulás elleni vakcinát fejlessze ki.

A polio egy olyan vírus, amely a gerincvelőt fertőzi meg, és megbénítja a szervezetet. A gyermekbénulás egyre gyakoribbá váló esetei miatt pedig minél sürgetőbb és létfontosságú volt a megfelelő vakcina kifejlesztése. Míg sok tudós úgy gondolta, hogy a vakcinát csak élő vírusokkal lehet kifejleszteni, hogy hatékony legyen, Jonas Salk kifejlesztett egy inaktivált (elölt vírusú) vakcinát, amelyben a vírust tenyésztette, majd formaldehiddel hatástalanította, hogy megakadályozza a szaporodását. Ez az elölt vírus képes becsapni az immunrendszert, hogy antitesteket termeljen anélkül, hogy az ember valóban megfertőződne.

1955. április 12-én a vakcinát többszöri tesztelés után biztonságosnak és hatékonynak nyilvánították. Amikor Salkot megkérdezték, hogy kié a szabadalom, azt mondta, hogy a népé, mivel a kutatást a March of Dimes által gyűjtött jótékonysági adományokból finanszírozták. A Forbes szerint, ha Salk szabadalmaztatta volna a vakcinát, akkor 7 milliárd dollárral lett volna gazdagabb.

A csernobili öngyilkos osztag

A csernobili katasztrófa az Ukrán SZSZK-ban 1986. április 26-án történt, s a világ egyik legismertebb nukleáris balesete. A robbanás a csernobili atomerőmű 4. számú reaktorában zajlódott. Az olvadó mag ötmillió gallon vizet gőzölögtethetett fel a reaktor alatt, és gőzrobbanást okozott.

A második robbanás megelőzése érdekében a reaktor alatti vizet le kellett engedni. Bár a tűzoltók megpróbálták speciális tömlőcsövekkel elvezetni, ez nem volt elég. A szelepet ki kellett nyitni, hogy a vizet hatékonyan ki lehessen engedni.
Valeri Bespalov vezető mérnök, Alekszej Ananenko gépészmérnök és Borisz Baranov műszakvezető volt az a három ember, aki önként jelentkezett, hogy bemegy az erőműbe és kinyitja a zsilipeket. Térdig érő, radioaktív vízben kellett gázolniuk, és tudták, hogy a küldetés akár a halálukat is okozhatja.

A szelepek megtalálása a számtalan csővel és szeleppel teli helyiségben kihívást jelentett, de végigcsinálták. A küldetés kimenetele emberek millióinak sorsát döntötte el, mivel a keletkező radioaktív sugárzás fél Európát beborította volna, ha ők nincsenek. Hősiességük miatt a triót öngyilkos osztagnak nevezték el.