Hetven évvel ezelőtt Enrico Fermi olasz-amerikai atomfizikus tette fel egy ebédszünet közben az azóta klasszikusnak számító kérdését:
hol van mindenki?
Fermi mindezt arra értette, hogy ha tényleg léteznek idegen civilizációk az univerzumban, akkor az emberiség miért nem talál semmilyen bizonyítékot rá? A kérdés hetven év után is aktuális.
Azóta a két leggyakoribb elmélet, hogy az emberiség tényleg egyedül van a világegyetemben, vagy csak nincs meg a megfelelő technológiája, hogy észlelje a földönkívüli életet. Az Oxfordi Egyetem emberiség jövőjét kutató intézetének (Future of Humanity Institute) munkatársai az utóbbi mellett foglaltak állást. Robin Hanson és csapata mindezt egy tanulmányban fejtették ki, amihez számos más egyetem és szakember is csatlakozott.
Röviden összefoglalva, a „megragadható idegenek modellje" azt feltételezi, hogy a civilizációk egy olyan lépéssorozat szerint születnek meg, amely hasonlít a földi élet biológiai evolúciójához. Ezek a civilizációk – amelyeket „grabby civilizációknak" (GC-k) neveztek el – aztán közös ütemben terjeszkednek, megváltoztatják az általuk elfoglalt térfogatot, és megakadályozzák, hogy ezekben a térfogatokban technológiailag fejlett civilizációk (hasonlóan ahhoz, ahol az emberiség ma van) keletkezzenek.
A modellnek három paramétere van, amelyek a terjeszkedési sebességből, a földi élet időben elfoglalt helyéből és szintén a földi élet evolúciójának jelentős eseményeiből tevődik össze.
A modell feltételezi, hogy az idegen civilizációk terjeszkedési sebessége megbecsülhető abból a tényből, hogy mi (13,8 milliárd évvel az ősrobbanás után) jelenleg nem észleljük a jelenlétüket. Emellett a fejlett élet kialakulásához szükséges időből, és abból a feltételezésből, hogy az emberiség térben és időben elfoglalt helye nem szokatlan a fejlett és terjeszkedő civilizációk megjelenéséhez képest.
