Az általunk ismert történelem már így is eléggé barbár. A szörnyű háborúk, betegségek és gyilkosságok mögött azonban olykor olyan történetek húzódnak meg, amelyek megtalálják a módját, hogy még hátborzongatóbbak legyenek.


A waterlooi katonák sorsa

Ha Waterloo-ra gondolunk valószínűleg a jól ismert ABBA-szám jut eszünkbe, ám a vidám dal ellenére Waterloo a történelmi szerencsétlenségek szinonimája. Hatvan ezer katona halt meg a belga mezőn, s azok a bátor katonák valószínűleg soha nem gondolták volna, hogy az angol kertészet meghatározó részévé válnak. Egy évvel Waterlooi csata után az angolok összegyűjtötték az összes emberi és állati maradványt. Annak érdekében, hogy maximalizálják a helyet, a csontokat porrá alakították. Az elesett francia hadsereget a yorkshire-i gyárakban őrölték fel, a maradványokat pedig műtrágyák adalékanyagaként keverték össze.

Tiszteletreméltó XII. Piusz pápa halála

Tiszteletreméltó XII. Piusz pápának egyszerű kérése volt: nem akarta, hogy bebalzsamozzák. Azt szerette volna, ha a testét úgy temetik el, ahogyan Isten teremtette. 1958-ban bekövetkezett haláláig XII. Piusz pápa hivatali ideje katolikus körökön kívül különösen ellentmondásosnak bizonyult. A második világháborút megelőző és követő időszakban történészek vitatták vezetésének érdemeit. De sokan lehet, hogy nem ezért emlékeznek rá, ugyanis halála után egy horrorfilmbe illő dolog történt vele. Galeazzi-Lisi a pápa orvosa nepotizmus révén jutott pozíciójához. Galeazzi-Lisi, aki XII. Pius pápaságra való felemelkedése előtt (még Eugenio Pacelli bíboros korában) barátkozott össze XII. Piusszal, sajnos alkalmatlan volt arra, hogy a pápa személyi orvosává nevezzék ki.

A minimális orvosi képzettséggel rendelkező kuruzsló, Galeazzi-Lisi az évek során kifejlesztette saját balzsamozási rendszerét. Miután elhunyt a pápa, testét természetes olajokkal itatta át, majd egy napon keresztül pihentették egy celofánba csomagolva. A tudósok pedig nem véletlenül hagyták abba ezt a gyakorlatot. A test bomlásával a belső gázok a szervekben újratudtak épülni, amelynek hatására a mediterrán hőségben párolódva a holttest felrobbant, amikor éppen a körmenetben vitték. Miután megtörtént a döbbenetes eset Galeazzi-Lisi kénytelen volt Piusz pápát egy éjszaka alatt újra balzsamozni. De már túl késő volt. XII. Piusz orra és ujjai lerepültek, valamint a bomlás teljesen elszínezte a testét. A Szent Péter-bazilikában kiállítva a gyászolók egy smaragdzöld holttestet gyászoltak, sőt a közeli őrök elájultak a szagtól. XII. Piuszt és Galeazzi-Lisi pályafutását ugyanazon a napon helyezték örök nyugalomra. Szakmaiatlansága miatt eltanácsolták, ezzel pedig ő volt az első személy, akit valaha is száműztek a Vatikánból.

Dzsingisz kán öldöklése

21 éves uralkodása alatt Dzsingisz kán pusztító seregei akár 40 millió ember haláláért is felelősek voltak. A mészárlások szándéka azonban érthetetlen, hiszen senki sem maradt, aki megművelje a parasztok által birtokolt földeket. Ezek a területek végül vissza tudtak nőni óriási, szén-dioxidot elnyelő erdőkké. Becslések szerint 700 millió tonna szén-dioxidot töröltek ki a légkörből, ez körülbelül ugyanannyi szén-dioxid, mint amennyi a globális benzinfogyasztás révén egy év alatt keletkezik.

Élve temetés

Régebben a halálozási arány olyan magas volt, hogy az orvosok nem mindig tudtak jelen lenni, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a beteg valóban meghalt, így a szemtanúk gyakran a légzés vagy a pulzus látszólagos hiányát tekintették elegendő megerősítésnek. A probléma olyannyira elfajult, hogy az emberek további intézkedéseket kezdtek tenni annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a holttest halott, mielőtt eltemetik. Sokaknak a fülükbe kiabáltak, tűket dugtak a lábujjkörmük alá, és csalánnal korbácsolták őket. Németországban egy lépéssel tovább mentek, és „halottkórházakat" állítottak fel, hogy a rothadási folyamatot még a holttestek eltemetése előtt megfigyelhessék. Ezek közül néhány egészen az 1950-es évekig működött.

Emberi maradvány a gyógyszerekben

A maradványokat leggyakrabban finom porrá őrölték, amelyet tablettákká lehetett alakítani, vagy italokba szórni, például forró csokoládéba. Az emberek úgy gondolták, hogy egy bizonyos testrész elfogyasztása segít az adott testrész betegségeit gyógyítani, például úgy gondolták, hogy az összezúzott koponyapor gyógyítja a fejfájást. A múmiák maradványait különösen nagyra értékelték gyógyszerként, így a régészek szerint ez okozhatta azt, hogy kevés múmia maradt fenn napjainkra.

(listverse.com)

A figyelmetekbe ajánljuk