A napokban lett 120 éves a magyar film. Ennek kapcsán megkértünk néhány szakmabelit, hogy ajánlják kedvenc magyar filmjüket, megosztva hozzá fűződő viszonyukat. Ha magyar klasszikusokat szeretnél pótolni, akkor a legjobb embereket kérdeztük tippekért!
Mint arról pénteken a magyar film történelmét taglaló cikkünkben mi is beszámoltunk róla, 120 éves lett a magyar film annak hivatalos napján. Ennek kapcsán pedig arra gondoltunk, felkérünk néhány a magyar filmszakmában aktív alkotót, hogy beszéljenek a kedvenc magyar filmjeikről. Kifejezetten ínyenc dolgokat választottak.
Ma ünnepeljük a magyar film 120. évfordulóját
Mircse AndreaÁprilis 30-án ünnepeljük a magyar film napját.
Madarász Isti (forgatókönyvíró, rendező)
Madarász Isti eddigi filmográfiája egészen eklektikus. Rendezett időutazós thrillert (Hurok), Rejtő Jenő-adaptációt (A fekete múmia átka), továbbá musicalt is (Egy szerelem gasztronómiája). Hamarosan pedig érkezik új romantikus vígjátéka, az Átjáróház Választása pedig rá jellemzően szokatlan és sajátos.
HAGGYJÁLLÓGVA VÁSZKA (Gothár Péter, 1996)
Nem tudom, hogy melyik a kedvencem, de az egyik kedvencem az biztos, hogy a Haggyjállógva Vászka, annak ellenére, hogy első ránézésre semmi vonzó nincs benne számomra. A szereplői végig oroszul beszélnek, a története kusza, videóra van forgatva, 4:3 a képarány, tele van kamu archívokkal, leginkább egy kísérleti filmre hasonlít, meg ez a cím is, annyira modoros…. és mégis.
Imádtam, mikor először láttam és azóta is újra meg újra előveszem. Eleve úgy kezdődik, hogy „Egyszer volt, hol nem volt egy különös városban…." - ami nekem a gyengém és onnantól kezdve nincs megállás a furcsa, népmeseszerű elemek sorában (kedvencem a Vérhullató Szardíniakulcs vagy az Aranyszarvú Éppenséges Szovjet Kecskebak), amik mégis tökéletesen simulnak bele a modern világba.
Ez volt az első magyar film, ami filmesként lenyűgözött. Tele van lehetetlen kameramozgásokkal, trükkös koreográfiákkal, a szereplők néha kibeszélnek a filmből, amit imádok, ráadásul a narrátor folyamatosan mást mond, mint ami a képen történik és a kettő egyvelege irtózatosan szórakoztató. Külön kiemelném azt a laza természetességet, ahogyan Vászka közlekedik az ablakon keresztül. Azóta vágyom egy olyan lakásra, ahol az ablakon át kell ki- és bejárni.
Szász Attila (rendező, forgatókönyvíró)
Szász Attila a egy kísérleti kisjátékfilmmel kezdte a pályáját (Most látszom, most nem látszom), de azóta olyan történelmi zsánerfilmeket rendezett, mint A berni követ, a Félvilág, vagy éppen az Apró mesék. Továbbá neki köszönhetjük az Örök tél című filmet is többek között a lágerek magyar női áldozatairól. Neki az ezredforduló egyik legmeghatározóbb magyar filmje a kedvence.
MOSZKVA TÉR (Török Ferenc, 2001)
Lehet, hogy nem ez minden idők legjobb magyar filmje, és nem tanítják minden snittjét párásodó szemüvegű, kordbársonyzakós filmesztéták, de hogy számomra ez az egyik legnagyobb hatású magyar film, az biztos. 2001-ben Török Feri első filmje ugyanis egészen konkrétan valóra váltotta azt a reményemet, hogy magyar film engem is meg tud egyszer még szólítani, és olyan dolgokról tud mesélni, ami engem is foglalkoztat, érint, leköt és érdekel. És nem utolsó sorban még szórakoztat is, de piszkosul. Azóta persze felfedeztem magamnak a magyar filmművészet számos gyöngyszemét, de ez a film úttörő volt ebből a szempontból.
Nyilván segített, hogy én is akkortájt - mindössze két évvel később - érettségiztem, mint a szereplők, és személyes élmények kötnek ehhez az időszakhoz, de a film nem csak ezért működik. Vannak olyan filmek, amelyek érezhetően szerencsés csillagzat alatt születtek, és szerintem a Moszkva tér is ilyen. A lehető legjobb emberek jöttek össze a kamera előtt és mögött, hogy elmeséljenek egy olyan történetet, ami egy egész generáció számára a mai napig baromi sokat jelent. Minden egyes arc döbbenetesen hiteles és szeretnivaló ebben a filmben, és egészen káprázatos az a természetesség, amivel a kamera előtt léteznek, ráadásul mindannyian akkora fazonok, hogy lehetetlen őket elfeledni.
Úgy stimmel minden ebben a filmben a dumáktól a képeken át a zenékig, hogy közben olyan érzésed van, hogy ahogy-esik-úgy-puffan módon készült, és minden pillanata csak a véletlennek köszönhető. Az ilyen filmek azért a legjobbak, mert nem lehet leutánozni őket - egyszeri és megismételhetetlen jelenség, maga az üvegbe zárt villám. Arra pedig külön büszke vagyok, hogy a "Ki a csöcs az a Nagy Imre?" kérdéskört jómagam is tovább firtathattam később saját első filmemben, A berni követ-ben.
Köbli Norbert (forgatókönyvíró)
Köbli Norbert az egyik legtermékenyebb forgatókönyvíró, aki A vizsgával gyakorlatilag elindította a magyar történelmi zsánerfilmek trendjét. A zsánerben pedig olyan filmeket alkotott még, mint a Szabadság különjárat, A berni követ, a Félvilág, az Árulók, a Trezor, vagy éppen az Apró mesék. Továbbá ő írta szintén az Örök télt, a Made In Hungáriát és a T.Ú.K. - Tanár úr kérem! című Karinthy Frigyes-adaptációt. De az utóbbi időkben a jelenben szóló történeteket is alkot olyan sorozatok révén, mint a Válótársak, vagy éppen az Apatigris.
MIÉRT ROSSZAK A MAGYAR FILMEK? (Fejér Tamás, 1964)
Sok kedvencem közül olyan magyar filmet ajánlok, amit kevesen ismernek. Miért rosszak a magyar filmek? - ez a címem 1964-ben készült. A főhős egy forgatókönyvíró (Gábor Miklós), aki megelégeli a sok sablonos, limonádé magyar filmet, és rendező haverjával (Kállai Ferenc) elhatározza, hogy csinál egy „világfilmet" a kádárizmus valódi arcáról; egy amnesztiával szabaduló politikai fogolyról (Major Tamás), kendőzetlenül, realistán, fekete-fehérben.
Igen ám, de a filmgyári Dramaturg Tanácsnak nem tetszik a filmterv, és a fejlesztés során addig-addig csűrik-csavarják, míg végül színes, szélesvásznú musical nem lesz belőle. Fejér Tamás (Tüskevár) szatírája attól olyan vicces, hogy nagyon igaz. Így készültek a filmek akkor, így készülnek most is. De nem csak nálunk, a világon mindenütt. És ha rosszak, ettől rosszak: a megalkuvástól, a rossz kompromisszumoktól. A forgatókönyvet Csurka István írta.
Gera Marina (színész)
Gera Marinára először sokan a Senki szigetében figyelhettek fel, ahol emlékezeteset énekel. Később aztán olyan filmekkel folytatta ezt, mint a Szabadesés és a Nino bárkája, az Örök télben nyújtott alakítását pedig egy Nemzetközi Emmy-díjjal is jutalmazták. Ráadásul elmondhatja magáról, hogy dolgozott már kedvenc magyar filmjének rendezőjével.
HUKKLE (Pálfi György, 2002)
Már kislány koromban színész szerettem volna lenni, és mint a magyar filmek rajongója, már elég fiatalon volt Makk Károly korszakom, Jancsó Miklós, Tarr Béla korszakom is. Végzett színészként azóta több más, ma is aktív magyar rendező és alkotásaik rajongója is voltam és vagyok. Köztük csak bemutatása után, évekkel később, már diplomás színészként fedeztem fel például Miklauzic Bence filmjét, úgy szoktam hívni, egy magyar filmes "ékszert", az Ébrenjárókat. Mindezek előtt, egész pályám meghatározó élménye akkor ért, amikor a film bemutatása évében, a Magyar Filmszemlén, a kétezres évek elején beültem a Hukklera.
Emlékszem, a moziteremben jöttem rá, hogy ezt a filmet ugyanaz a rendező jegyzi, mint aki A hal című kisfilmet is készítette. Gimnazista voltam, a Vörösmarty Gimnázium kertjéből rá lehetett látni a Filmművészeti hátsó udvarára. Bármikor, amikor kimentem a gimnázium udvarára és onnan ránéztem a vágyott egyetemre, ahova jelentkezni akartam, onnantól a Hukkle képei pörögtek le. A magyar filmművészet egyik legnagyobb és számomra legkedvesebb filmje Pálfi György alkotása. Olyan rendezői és írói bravúrt láthatunk, hogy dialógosuk nélkül képes elmesélni egy történetet, úgy, hogy minden egyes képe magával ragad. Ráadásul olyan a film, mintha természetfilm lenne, miközben kiderül, hogy valójában egy megtörtént eseményeken alapuló bűntényről van benne szó.
Aki nem látta ezt a filmet feltétlen pótolja, a humora, szellemessége, groteszksége pedig a szatíra műfaját juttatja eszembe. Aki fél attól, hogy egy dialógus nélküli művészfilmet lát, azt szeretném hozzátenni, hogy a barátaimmal tinédzserként a film megnézése után csak jóval később, már a kritikák elolvasása után jöttünk rá, és vitatkoztunk is, hogy ebben a filmben nincs is dialógus. Nem vettük észre. Nekem ebben áll a zsenialitása a filmnek. Pörgős és „ravasz" a szerkezete, ahol a hangnak nagyonis fontos szerepe van, csak másként, ahogy korábban láthattuk.
Vidéki életképekkel operáló film, ahogy az egyik szereplő szappanoperát néz, és a szappanopera hangjait halljuk: „Federica, Federica", vagy az emblematikus jelenet a csukló idős bácsival, a mezőgazdasági munkák Pohárnok Gergely operatőr gyönyörű képeivel, a hanghatásokkal, amely a későbbi Oscar-díjas filmben is közreműködő Zányi Tamás munkáját is dícsérik, felejthetetlen élményt adnak. A film utolsó jelenetének éneke a film nézése közben többszöri hangos nevetéseink mellett, nekem megható és szívszorító.
