A legnépszerűbb és legnagyobb befolyással rendelkező, filmkritikákat átlagoló oldalon egy érdekes jelenségre figyeltek fel. Az elmúlt 10 évben a filmek átlaga elég látványosat nőtt, ezt a trend pedig valamennyire riválisánál is megfigyelhető. Az oldal, a filmek, vagy a kritikusok változtak az évek folyamán? A válasz ennél egy fokkal bonyolultabb.
A Rotten Tomatoes nevű weboldalt 1998-ban hozta létre három fiatal attól az ötlettől vezérelve, hogy egy oldal gyűjtse össze az összes kritikát és vonjon valamiféle átlagot belőle. Amolyan segítség a moziba járóknak, hogy egy film megnézése előtt gyorsan, hogy a kritikusok átlagban mit gondolnak a filmről, megkönnyítve a döntést.
A rendszere igen egyszerű, kritikusok eldöntik, hogy inkább friss vagy rohadt paradicsom egy film az alapján, hogy inkább összességében pozitív, vagy negatív élmény volt számukra. Leegyszerűsítve eldöntik, hogy ajánlják-e megnézésre, vagy inkább nem. Ezeket a friss és rohadt értékeléseket átlagolja az oldal, kapva egy középértéket, hogy mennyi százaléka volt a kritikusoknak összességében valamennyire elégedett a filmmel.
Ha az átlag 60% felett van, akkor a film megkapja az oldaltól a friss jelzőt. Ennek a rendszernek persze akadnak hibái. A megosztó filmek, amiket a kritikusok fele megszállottan imád, a másik fele pedig megszállottan gyűlöl, többnyire középértéket kapnak, még ha az idő múltával kultusza is lesz az adott filmnek.
Viszont egy feledhető, de alapvetően kompetens film magas számot érhet el könnyen, még ha különösen senki se lelkesedik érte.
A kritikai átlag egyre fontosabb a marketingben
Ennek ellenére nagy befolyással tud lenni filmek nézőszámaira. Bár egy Marvel-film vagy Star Wars esetében a legtöbb néző valószínűleg nem kritikák alapján dönti el, hogy megnézi-e a filmet moziban, hisz már eleve kíváncsi rá, ez a kíváncsiság pedig majd elhajtja egy filmszínházba. Na de kisebb filmek esetén egy nagyon erős kritikai átlag rengeteg extra bevételt hozhat.
Ez az értékelés pedig a stúdiók számára fontossá vált a marketingben. Ha korán volt egy film sajtóvetítése és korán feloldják a kritikák megjelenésének embargóját, rendszerint már az előzetes hírdeti a magas Rotten Tomatoes értéket, ha magas persze. De premiert követő napokban is szokott érkezni egy külön kis reklámszpot, ami csak arra van kihegyezve akár egy blockbuster kritikai sikerénél is, hogy az aggregátor oldalon milyen magas értékelést hozott össze.
Mióta pedig felvásárolta az oldalt a Warner, majd utána a Universal stúdiót is birtokló Comcast, azóta már elég csak rákeresni egy filmre Google-ban, hogy rögtön kérés nélkül értesüljünk a Rottent Tomatoes átlagáról, olyannyira elterjedt és széleskörű a használása. Előnye az imdb-vel szemben például, hogy a legjobb filmek többnyire nem a 7 és 8 értékelés közt ragadnak. Továbbá van nézői értékelés is mindegyik filmnél, ha esetleg valaki inkább a közönség véleményére ad.
Ugyanakkor a GlobalNews észrevett egy igencsak érdekes trendet az utóbbi években az értékeléseket illetően.
Míg mondjuk 2009-ben 46% volt az átlagok átlaga az év filmjeit tekintve, nagyjából hasonló érték jellemző az azt megelőző periódusban is, viszont az évek során azóta elkezdett emelkedni ez az érték. 2019-ben már 62% volt az éves átlag. Összességében tehát a filmek az utóbbi években egyre jobb értékeléseket kapnak.
The first reviews are in for #Venom: Let There Be #Carnage - currently it's #Fresh at 72% on the #Tomatometer, with 29 reviews: https://t.co/s0adCp7rnT pic.twitter.com/Pk2XylmUWl
— Rotten Tomatoes (@RottenTomatoes) September 30, 2021
Javult a filmek minősége? Megengedőbbek a kritikusok?
A Rotten Tomatoes vezetője állítja, hogy a tulajdonosi körének semmi köze ahhoz, hogy az oldalon milyen értékelések jelennek meg, nem is igazán lehetne. Hisz egy kritika vagy pozitív inkább, vagy negatív, az aggregátor site pedig szimplán csak kiszámol egy átlagot, a számok feketék és fehérek. Nem is igazán tudnak szerinte beavatkozni a folyamatba.
Az értékelések nagyjából felét nem az oldal adja hozzá automatikusan, hanem kritikusok, továbbá oldalak, ahol megjelennek a kritikák, ilyen esetben pedig maguk határozzák meg, hogy valamit inkább frissnek vagy rohadnak mondanak. Ez egyébként kevésbé konzisztens, mivel nem mindenki ugyanott húzza meg a határt, van, aki 6/10-től nevez valamit frissnek, de akad olyan is, aki csak 8/10 felett.
Ami pedig a rendszert illeti, ahogy 60%-tól lesz valami friss, pont úgy 6/10-es értékelésnél az aggregátor pozitívra állítja az értékelést. Szóval azt a verziót jóformán ki is zárhatjuk, hogy esetleg valamiféle belső turpisság lehet az emelkedő átlagok mögött.
Érdekes egyébként, hogy míg a másik, teljesen más módszerrel átlagoló kritkai aggregátor oldal, a Metacritic éves átlagai is emelkedtek az évek során, az imdb értékelések az évek során egész stabilnak mondható, a nézők átlagos értékelése nem változott tehát akkorát az elmúlt mondjuk 20 évben. Szóval azt nehéz mondani, hogy a filmek jobbak lennének átlagban. Nem csak azért, mert a megítélésük szubjektív, hanem mert a megítélésükben nem látható nagyobb változás nézői részről.
A GlobalNews leginkább három lehetséges, valószínűleg valamennyire összefüggő tényezőre bontja le, mi lehet az oka ennek a növekedésnek a kritikusok részéről. Alapjáraton mindhárom a filmipar átalakulásának egyfajta következménye.
A stúdiók egyre hatalmasabbak
Ahogy a filmipar, úgy a sajtóipar is átalakult az Egyesült Államokban, lényegesen megnőtt a szabadúszó újságírók és kritikusok száma. A szabadúszók pedig gyakorlatilag ki vannak szolgáltatva a stúdiók kénye-kedvének. Ha a stúdió úgy dönt, hogy többet nem hív egy szabadúszó kritikust sajtóvetítésekre, akkor az komoly bevételkiesést jelenthet, akár az adott újságíró megélhetését is kockáztathatja.
Éppen ezért érthető, ha van egyfajta félelem szabadúszókban, hogy ha túl szigorúak egy filmmel szemben, akkor a stúdió szimplán blokkolja őket a vetítéseikről. Emellett mondhatni fel is hígult a szakma amolyan influenszer kategóriába sorolható emberekkel, akik nem igazán avatottak szakmailag, de kellően nagy követőbázisuk van ahhoz, hogy tényezőkké váljanak a szakmában, pusztán népszerűségük okán.
Ők pedig rendre megengedőbbek nagy filmekkel, kevesebb visszafogodtsággal osztják a magasabb értékeket, mint azok, akiknek komolyabb ismereteik vannak a filmtörténelemből és úgy alapjáraton mélyebb ismeretük filmek terén. Szimplán kevésbé nüansszal véleményeznek, ami könnyebben esnek túlzásokba.
Ez persze a stúdióknak jó, hisz könnyebb velük reklámozni az adott filmet a nézők számára.
Ehhez pedig tegyük még hozzá, hogy sokkal kevesebb ma a stúdió, amik vannak, azok viszont sokkal nagyobbra nőttek. Gondoljunk csak a 20th Century Fox felvásárlására a Disney által. Vagy például az Amazon Prime streamingplatformra, ami mögött ott az Amazon és Jeff Bezos.
A rajongói fanatizmus egyre durvább
Mivel a korábban periférián levő geek kultúra mostanra abszolút dominánssá vált a mainstreamben, különböző nagy szériáknak és cégeknek egészen fanatikus és hangos rajongói bázisa alakult ki. Az internet révén pedig sokkal nagyobb hatalmuk van, mint valaha. Ez a fanatizmus viszont gyakran csap át káros magatartásokba, például kritikusok zaklatásába, ha valaki történetesen le mer húzni egy filmet, amiről a közönsége már előre eldöntötte, hogy jó, mielőtt láthatta volna.
Manapság már a színészek se mentesek ettől, láthatjuk ezt mondjuk a Star Wars kapcsán. De egyre népszerűbbek a különböző zaklató kampányok, például képregényrajongók részéről. Egyre gyakoribbak és egyre ijesztőbbek a különböző halálos fenyegetések rajongók részéről, amikkel a kritikusoknak szembe kell nézniük. Pláne, hogy gyakran egészen koordináltan történik mind ez a megfélemlítés.
A GlobalNews cikkében egy megszólaltatott kritikus el is mondja, hogy mondjuk egy Wonder Woman-film végső értékelésénél gyakran megengedőbb, mert fordult már elő vele az, hogy egy filmfesztiválról egyenesen a rendőrségre kellett mennie halálos fenyegetések miatt.
Ezért ha teheti, inkább elkerüli, hogy egy ilyen kampány célpontjává váljon. Ez talán nem annyira általános, de határozottan akadnak olyanok, akiket érthető okokból befolyásol a csillagok számának szórásánál.
Egyre több és többféle kritikus van már
A sajtó olyan szempontból is átalakult, hogy megjelentek az egy dologra specializálódó oldalak. Például akadnak olyan sajtótermékek, amik kifejezetten képregényfilmekre és azok közösségére épít, éppen ezért mondjuk inkább a műfajon belül értékelik a filmeket, mint egy általánosabb nézőpontból. Hasonló például a horrorfilmekre szakosodó oldalak, amik többnyire pozitívabban reagálnak horrorfilmekre, mint az átlagos kritikus, akinek változó a kapcsolata a műfajjal.
Emellett míg korábban majdnem kizárólag fehér férfiak írták a kritikákat, ma már ez változóban van. Egyre több a nő, egyre több a kisebbség. Egy felmérés szerint pedig a nők átlagosan kevésbé szigorúak filmekkel, mint férfi társaik. A filmes ízlést meghatározza az emberek nézőpontja, jelenleg sokkal több nézőpontból kerül ki az átlag, ami valamennyire indokolhatja a változást.
Emellett ma már sokkal több kritikából átlagol egy új filmnél az oldal, mint korábban. 2009-ben átlagosan 278 kritikából átlagolt egy filmnél az oldal, 2019-ben pedig 445 ez az átlag.
Kritikusokra pedig duplán igaz, hogy ahány ember, annyi vélemény, az oldal most egy sokkal nagyobb masszából próbál valamiféle közepet vonatkoztatni, ami szintén egy lehetséges magyarázat a jelenségre.
Na de mit kezdhet mindezzel a néző?
Sajnos egy film megítélésénél beszélhetünk szakmaiságról és fontos is beszélni róla a jobb filmkritikák érdekében, de minden kritika egy vélemény és szubjektív. Az objektív kritika egy oximoron. A mi reakciónk is szubjektív egy alkotásra. Talán melós, de a legjobb az, ha megkeressük magunknak azokat a krtitikusokat, akiknek az ízlése leginkább egyezik a sajátunkkal. Vélemények átlagából ugyanis nehéz személyre szabott információhoz jutni művészet kapcsán.
Szóval a legegyszerűbb, ha különböző filmek kapcsán megnézzük az elérhető kritikákat és próbálunk emlékezni azoknak a nevére, akiknek a cikkeivel a leggyakrabban értünk egyet.
A jövőben ez segítségünkre lehet, ha gondban vagyunk, hogy mit nézzünk, mire adjunk ki pénzt. Sajnos soha nem fog egyezni egy kritikussal se a véleményünk 100%-ban, de ezzel talán rengeteg negatív meglepetés elkerülhető. A stúdióknak ugyanis nem érdeke, hogy minél informáltabb döntést hozzunk alkotásaik megtekintését illetően.
