Vajon melyik génünk felelős azért, hogy ennyire nehezen viseljük a bizonytalanságot? Milyen evolúciós körülmények tereltek minket abba az irányba, hogy folyamatosan azt találgassuk és nyomozzuk: mi vár, mi várhat ránk? A jövőnk iránti szüntelen érdeklődés sok munkát ad az antropológusoknak, szociológusoknak és pszichológusoknak egyaránt – ám furcsamód a történészeknek is, pedig nekik elvileg épp a jövő ellenkezőjével kellene foglalkozniuk. A jövőkutatás ugyanis egyidős az emberi civilizáció – a földművelés, a nagyobb települések és birodalmak – kialakulásával. Az államférfiak és vezérek különösen viszolyogtak az ismeretlentől, minél több információval akartak rendelkezni a rájuk és a törzsükre, országukra, városukra váró lehetséges megpróbáltatásokról.
Mit hozzon a jövő?
Delphoi, Görögország
Unsplash / Etienne Dayer
A jövő fürkészése az összes nagy ősi kultúrában, a babiloniaktól kezdve az egyiptomiakon át a görögökig fontos szerepet kapott – igaz, a tudomány akkori állása miatt ez leginkább a jóslásban és az asztrológiában merült ki. 2500 évvel ezelőtt, a híres delphoi jósda fénykorában a görögök semmilyen vállalkozásba nem kezdtek, amíg ki nem derítették az istenek szándékait az adott hadjárattal, építkezéssel vagy bármilyen más fontos tervükkel kapcsolatban. Vagyis végigjárták az egyre bonyolultabb szertartásokat, hogy azután meghallgathassák a jósda alatti talaj nyílásaiból szivárgó, kábító hatású vulkáni gázok miatt transzba esett jósnő (a mindenkori Püthia) rejtélyes monológját, hogy abból hámozzák ki, mi is várhat rájuk.
Úgy tűnik azonban, nemcsak a jövő fürkészése egyidős a civilizációval, de a kapzsiság is: miközben már az egyiptomiak és a rómaiak is elutaztak Püthiához útmutatásért, a jóslatok egyre inkább azoknak kedveztek, akik bőkezűbbek voltak az adományozásban. Vagyis már akkor is érvényes volt a jelenkori jövőkutatók alaptézise: a predikciók vizsgálatakor figyelembe kell venni azt is, ki, milyen célból, milyen prekoncepciók alapján dolgozta ki az előrejelzését.
Mikor jön el a világvége?
A delphoi jósközpont több hullámvölgy után így is közel 1200 évig működött. A Parnasszosz-hegy lejtőjén fekvő intézmény sorsát a keresztény I. Theodosius császár 385-ben kiadott rendelete pecsételte meg, amelyben betiltotta a jövendölést a Római Birodalom területén.
Az új vallás azonban valójában csak a konkurenciát próbálta kiiktatni, hiszen a jövőt övező kíváncsiság nem vesztett erejéből – végül is a keresztény hit szerint maga Jézus is az ószövetségi próféták jóslatait teljesítette be cselekedeteivel. A Biblia utolsó újszövetségi irata is prófécia: a Jelenések Könyve látomásokon alapuló jövendölés az Apokalipszisról, a világ pusztulásáról. Ez utóbbi azóta is foglalkoztatja az ábrahámi vallások követőit, közülük is főleg a keresztények próbálják folyamatosan megjósolni a végítélet bekövetkeztét, és ez alól népszerű szentek, neves teológusok és ismert történelmi személyiségek sem kivételek.
Folytatás a Hamu és Gyémánt magazinban
Hamu és GyémántA teljes cikket keressétek a Hamu és Gyémánt magazin téli lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.
