VII. Eduárd 1863-ban, mindössze 21 évesen vette feleségül Alexandra dán hercegnőt. A házasságot elsősorban dinasztikus szempontok határozták meg, és bár a Royal Central cikke szerint kapcsolatuk nem volt felhőtlen, az évek során kialakult közöttük egyfajta kölcsönös megértés. Alexandra tisztában volt férje házasságon kívüli kapcsolataival, mégis igyekezett megőrizni a látszatot, és udvariasan viszonyult azokhoz a nőkhöz is, akik fontos szerepet töltöttek be Eduárd életében. A későbbi uralkodó három legismertebb szeretője ráadásul egészen különböző személyiség volt: egy ünnepelt színésznő, egy társasági előkelőség és egy rendkívül befolyásos, diszkrét asszony.
Lillie Langtry Jersey szigetén született, és szépségével hamar felkeltette a londoni előkelő társaság figyelmét. Eduárddal 1877-ben, egy vacsorapartin találkozott, a walesi herceg pedig szinte azonnal beleszeretett. Kapcsolatuk körülbelül három évig tartott, ez idő alatt Langtry a trónörökös egyik legismertebb szeretőjévé vált. A viszony azonban idővel megromlott. Langtry más férfiakkal is kapcsolatba került, és amikor a sajtó egy válóper kapcsán Eduárd nevét is emlegetni kezdte, a herceg úgy döntött, távolságot tart tőle. A kapcsolat megszakadása ellenére később is segítette Langtry színészi karrierjét, aki a viktoriánus korszak egyik legismertebb színpadi előadójává vált.
Eduárd második jelentős szeretője Daisy Brooke, a későbbi Warwick grófnéja volt. A férjezett asszony a Marlborough House Set néven ismert előkelő társasági körhöz tartozott, amely a walesi herceg és felesége közvetlen környezetét alkotta. Daisy és Eduárd kapcsolata mintegy kilenc évig tartott. Az asszony gyakran jelent meg a herceg társaságában, különösen azután, hogy férje megörökölte a Warwick grófi címet. Daisy azonban nem tartozott a legdiszkrétebb szeretők közé. A társasági pletykák szerint hajlamos volt túl sokat beszélni magánéletéről, ezért a „Babbling Brooke”, vagyis a fecsegő Brooke becenevet kapta.
Élete ugyanakkor korántsem csak az uralkodóhoz fűződő kapcsolatáról szólt. Később aktívan foglalkozott társadalmi kérdésekkel, jótékonysági szervezeteket alapított a szegényebb nők és gyermekek támogatására, és a szocialista eszmék felé fordult. Több könyvet is írt, 1923-ban pedig a Munkáspárt jelöltjeként indult a választásokon, bár végül nem szerzett mandátumot.
Eduárd utolsó és talán legismertebb szeretője Alice Keppel volt, akivel 1898-ban találkozott. A nő ekkor 29 éves volt, míg a trónörökös már az ötvenes éveiben járt. A jelentős korkülönbség ellenére hamar szoros kapcsolat alakult ki közöttük. Keppel különösen jó érzékkel mozgott az előkelő társaságban, és Daisy Brooke-kal ellentétben rendkívül diszkréten kezelte viszonyukat. Eduárd anyagilag is támogatta szeretőjét: a beszámolók szerint egy gumigyártással foglalkozó vállalat részvényeit ajándékozta neki, amelyek jelentős jövedelmet biztosítottak számára.
Amikor Eduárd 1901-ben trónra lépett, Alice Keppel az udvar egyik befolyásos alakjává vált. Nem csupán a király magánéletében játszott szerepet, hanem olykor közvetítőként is működött az uralkodó és miniszterei között.
A beszámolók szerint Keppel annyira zaklatottá vált, hogy végül ki kellett vezetni a szobából. A király halála után családjával együtt elhagyta Nagy-Britanniát. Alice Keppel történetének különös utóélete is van: az asszony dédunokája Kamilla brit királyné, III. Károly felesége. Így több mint egy évszázaddal később egy újabb, sokáig vitatott királyi szerelmi történet kapcsolta össze a két családot.
VII. Eduárd és Alexandra házassága a korabeli uralkodói kapcsolatok egyik sajátos példája volt. Bár a király számos szeretőt tartott, felesége mindvégig megőrizte helyét az oldalán, és Eduárd 1910-ben bekövetkezett haláláig házastársak maradtak.
Olvasd el ezt is!