Belle Gunness (1859-1908?)
Belle Gunness gyermekeivel 1904-ben
Getty Images
Belle Gunness 1859-ben született Norvégiában, majd 1881-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, majd három évvel később összeházasodott egy Mads Sorenson nevű férfival.
Már ekkor gyanús körülmények között leégett a közös édességboltjuk, ami után a biztosító kénytelen volt nekik fizetni. A párnak négy gyermeke született, közülük ketten korán meghaltak mérgezéses tünetekkel. Természetesen a gyerekek is biztosítva voltak, így utánuk is felvette Gunness a pénzt.
Férjének is volt életbiztosítása, rögtön kettő: az egyik 1900. július 30-án járt le, míg a másik ezen a napon lépett hatályba. A férfi halála furcsa módon ezen a napon történt: ha egy nappal korábban történik a biztosító 2000 dollárt fizetett volna, ha egy nappal később, akkor 3000-et.
Végül Belle ötezer dollárt kapott, akinek férje hirtelen agyvérzésbe hunyt el az akkori vizsgálatok szerint.
Belle a pénzből egy sertéstelepet vett az Indiana állambeli La Porte-ban, majd 1902-ben hozzáment Peter Gunnesshez. A férfi lánya alig egy héttel a szertartás után meghalt, majd nyolc hónappal később Peter Gunness is furcsa körülmények között életét vesztette – a férfi koponyasérülés következtében halt meg.
Belle magyarázata szerint férjére egy húsdaráló esett rá a polcról. Ugyan a hatóságok vizsgálódtak gyilkosság miatt, végül elfogadták a nő magyarázatát, aki özvegyként újabb 3000 dolláros biztosítási pénzt szedett be.
A nő ezután hirdetésekben keresett „segítséget" a farmja gondozásához, ezekre több tucat válasz érkezett, a telepre kilátogató udvarlók közül azonban – egyetlen kivételtől eltekintve – mindenki eltűnt.
1908. április 3-án az egész farm leégett, a romok alatt pedig három gyerek holttestét találták meg, illetve egy fej nélküli női testet – a halottkémek szerin Belle és a gyerekei voltak azok.
Azonban az ásatások közben a hatóságokat borzalmas bűz csapta meg: mint kiderült, egyik udvarlója Andrew Helgelien feldarabolt teste rejtőzött egy zsákban. Az ásatások ezután más irányba fordultak, végül több zsákba csomagolt holttest került elő.
A hatóságoknak összesen 12 testet sikerült azonosítani, de valószínűleg az áldozatok valós száma negyvenet is megközelítette. Arra azonban sosem derült fény, hogy a fej nélküli nő valóban Belle Gunness teste lett volna.
Mary Ann Cotton (1832-1873)
Mary Ann Cotton Nagy-Britannia egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa. Az 1832-ben született nő 20 évesen ment hozzá első férjéhez, William Mowbray-hez. A párnak öt gyermeke született, akik közül négy „gyomorláz és gyomorfájdalmak" következtében halt meg már csecsemőként. A pár a tragédia után elköltözött északkeletre, de a balszerencse folytatódott: még három gyermek született, akik szintén meghaltak hasonló tünetekkel.
Végül maga a férjet is utolérte a rejtélyes gyomorpanasz, aki az első halálesetek után életbiztosítást is kötött, amit végül Mary Ann Cotton vett fel.
A nő egyetlen élve maradt gyermekét az anyjának adta, ő maga pedig újraházasodott egy George Ward nevű férfival, aki egy évig sem húzta mellette: „bélproblémák miatt” ő is elhunyt. Hasonlóan az első férjéhez, Ward is kötött biztosítást, amelyet ismét Cotton vett fel.
1867-ben a nő természetesen harmadszor is férjhez ment egy James Robinson nevű férfihez, aki már résen volt, és hiába győzködte Cotton, nem vett fel életbiztosítást. Persze volt oka gyanakodni:
a férfi négy gyermeke – köztük kettő legalább közös –a házasság után szintén meghalt, szintén bélpanaszok következtében.
A házasság itt „szerencsés" véget ért, és Robinson biztosítás híján túlélte a frigyet.
1870-ben a nőt újra megtalálta a szerelem, negyedik férje és két mostohagyermeke azonban hirtelen elhalálozott. Gyomorpanaszokban.
Később még egy szeretőjét is megölte, a furcsa véletlenek azonban már régóta gyanúsak voltak. Nehéz dolga volt a rendőrségnek, hiszen az arzénmérgezést akkoriban nem nagyon lehetett kimutatni, tünetei pedig megegyezőek voltak az akkoriban gyakori vérhashoz vagy gyomor-bélhuruthoz. Végül a vádnak sikerült rábizonyítani, hogy megmérgezte egyik mostohafiát. A nő azzal védekezett, hogy az arzén a tapétafestékből származott, amit belélegzett. A megegyező halálesetek miatt azonban ez nem volt túlságosan hihető. Háromnapnyi tárgyalás után végül halálra ítélték – hivatalosan egy gyilkosság miatt, mivel nem tudták rábizonyítani a többi mérgezést.
Forráshiányok miatt pontosan nem tudni, hogy a Mary Ann Cottonnak hány gyermeke született és mennyivel végzett, de a történészek szerint legalább tizenhárom gyereket szült, közülük pedig csak ketten maradtak életben. Cotton összességében legalább 21 emberrel végezhetett, köztük három férjével és tizenegy gyermekével is.
Irma Grese (1923-1945)
Irma Grese
Getty Images
Irma Grese már 17 évesen önként belépett a náci SS-be. Rövid időn belül, 1942 nyarán már a ravensbrücki női koncentrációs táborba helyezték át, ahol először fogolyfelügyelői, majd később blokkfelügyelői szolgálatot látott el – ebben az időszakban Hitler már zsidóság teljes kiirtására készült.
Grese gyorsan lépkedett a ranglétrán: 1943-ban, mindössze 19 évesen már az auschwitzi haláltáborban találta magát hasonló munkakörben, pár hónap alatt pedig a második legmagasabb fokú fogolyfelügyelői posztra jutott a koncentrációs tábor női részlegében, ahol több mint 30 ezer női fogolyért felelt.
A korlátlan hatalom következtében Grese szabadon kegyetlenkedhetett a foglyokkal, előszeretettel verte, kínozta és éheztette a rabokat. Ő volt felelős a szelekcióért, amikor a foglyokat a munka- és haláltáborok között osztották be. A táborokban több száz embert ölt meg, köztük nőket és gyermekeket is, gyakran pedig kiéheztetett kutyákkal tépette szét az áldozatait.
Végül 1945-ben a brit csapatok elfogták, az ország hadbírósága pedig halálra ítélte. Grese 22 évesen a legfiatalabb személy lett, akit a 20. században brit hatóságok valaha is kivégeztek.
Irma Grese történetéről részletesebben is írtunk: Auschwitz hiénája – Irma Grese, a második világháború legkegyetlenebb asszonya
Ilse Koch (1906-1967)
Ilse Koch
Getty Images
Az 1906-ban született Ilse Koch már fiatalon a náci eszmék híve volt. Az 1930-as években már jó kapcsolatot ápolt a náci párt tagjaival, pályafutását SS-titkárnőként kezdte, majd Heinrich Himmler közreműködésével 1936-ban hozzáment Karl Otto Koch-hoz, a későbbi náci koncentrációs táborok első parancsnokához.
Férjével 1937 és 1941 között a buchenwaldi koncentrációs táborba kegyetlenkedett, majd 1941 és 1943 között a majdaneki táborban.
Ilse Koch a férje által biztosított abszolút hatalomtól megrészegülve a megalázásokban és a kínzásokban lelte örömét.
A luxuskörülmények között élő nő a rabokat önkényesen megkorbácsolta, terhes nőkre kutyákat uszított, többeket pedig szexuális aktusokra kényszerített. Ha ez nem lenne elég: a nő az áldozatai fejét is gyűjteni kezdte, melyekből fali díszeket csinált. Emellett lenyúzta a foglyok bőrét, amelyből különböző tárgyakat varratott magának.
Végül csak a háború után, 1947-ben fogták el, a vád szerint 50 ezer ember haláláért volt felelős. Életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, kényszermunkával kiegészítve. 1951-ben azonban szabadon engedték „bizonyítékok hiányában", de rögtön a börtön előtt újra letartoztatták, perét pedig újratárgyalták, és ismét életfogytiglani börtönre ítélték.
1967-ben, 60 évesen a börtönben felakasztotta magát, de bűneit soha nem bánta meg.
Ez is érdekelhet: Vérszomjas asszonyok – a történelem 4 legkegyetlenebb királynője
+1: Báthori Erzsébet (1560-1614)
Báthori Erzsébet
Getty Images
Báthori Erzsébet grófnő tetteiről évszázados pletykák keringenek: a nemesasszony a legenda szerint szadizmusáról és brutalitásáról volt híres, a róla szóló történeketek a nemzeti folklór részévé váltak, és hírhedtsége miatt a Drakula grófnő becenevet is megkapta.
Évekig keringtek pletykák eltűnt parasztlányokról, akiknek Báthori jól fizetett munkát ajánlott, de a kastélyba érkezés után már soha többé nem látták őket. Elvileg éveken át elkerülte a törvényt, egészen addig, amíg II. Mátyás magyar király elküldte legmagasabb rangú képviselőjét, Thurzó Györgyöt, hogy vizsgálja ki az ellene tett panaszokat.
Thurzó mintegy 300 tanútól gyűjtött bizonyítékokat, akik valóban szörnyű vádakat fogalmaztak meg a grófnő ellen.
Thurzó 80 lány haláláért vélte felelősnek Báthorit. Ennek ellenére egy szemtanú azt állította, hogy látott egy könyvet, amelyet maga a grófnő vezetett, s amelyben feljegyezte az összes áldozatának – összesen 650 – nevét. Ez a napló azonban úgy tűnik, hogy szintén csak egy legenda, hisz soha nem került elő.
A történetek szerint Báthori kegyetlenül megkínozta áldozatait, akiknek a vérében fürdött, hogy fiatal maradhasson – ez egyébként lényegében lehetetlen a vér gyors alvadása miatt.
Éppen ezért ellentmondásos a grófnő története: hogy véreskezű gyilkos vagy ártatlan áldozat volt-e, azt ebben a cikkünkben részletesebben kifejtjük.
Érdemes elolvasni: Történelem egyik legnagyobb karaktergyilkossága – az igazság Báthori Erzsébetről
