Auschwitz hiénája – Irma Grese, a második világháború legkegyetlenebb asszonya

Minden előkészítve a tökéletes tragédiához

Irma Grese 1923. október 7-én született a németországi Wrechenben, Alfred és Bertha Grese gyermekeként, egy mezőgazdász családban. Négy testvére volt. A család kívülről teljesen békésnek és hétköznapinak tűnt, azonban ez az a két jelző, amit egyáltalán nem lehetett elmondani a Grese famíliáról.

A szülők állandóan hangosan veszekedtek, erőszakosak voltak egymással és folyamatosan káromkodtak. Nem meglepő, hogy mind az öt gyermek állandó félelemben élt. 1936-ig tartott mindez, ugyanis ekkor Irma édesanyja rájött férje viszonyára. A lelkileg labilis asszony nem bírta feldolgozni Alfred hűtlenségét, és inkább a halált választotta.

Az anyjuk brutális öngyilkossága pedig további traumát okozott a gyerekeknek, de az apát ez nem különösebben érintette meg, és folytatta viszonyát, majd néhány évvel később feleségül vette a szeretőjét.

A 13 éves lány és testvérei igyekeztek normális életet élni. Nővére, Helene egyik visszaemlékezése szerint Irma egy igazán félénk kislány volt az iskolában. Mindig elmenekült a viták és az esetleges verekedések elől, és olyan távol állt tőle az iskolai erőszak, amennyire csak lehetett. Semmi jel nem utalt ekkor még agresszív habitusára.

Nem tanult jól, ami remek táptalaj volt az osztálytársak állandó piszkálódásának. Éppen ezért rossz tanulmányi eredményei miatt mindössze 14 évesen otthagyta az iskolát, és csatlakozott a Német Lányok Ligájához, a náci párt tizenéves lányokat tömörítő szárnyához. Bár az apja is a náci párt tagja volt, határozottan helytelenítette, hogy lánya a kegyetlen szervezet tagja legyen. Azonban néhány hónapnyi munka után kilépett, és alkalmi munkákat vállalt egy farmon, végül pedig egy kórházban, ahol az SS ápolónő-gyakornokként dolgozott.

A koncentrációs tábor időszaka

Adolf Hitler és a náci párt iránti rajongását nem is próbálta palástolni, apja szigorú tiltása ellenére sem. Mire pedig 18 éves lett, már egy kizárólag nőkből álló koncentrációs táborban dolgozott, miután a Ravensbruckban található SS női segédmunkások kiképzőtáborába költözött. Ekkor körülbelül 1942 júliusát írunk, azt az időszakot, amikor a zsidóellenes tevékenységek a legbrutálisabbak voltak a háború során.

Kiképzése során kiderült, hogy a náci ideológia iránti, már-már gyermekded rajongása és a brutalitásra való hajlamának köszönhetően tökéletes választás a ravensbrucki őrposztra.

Kicsit kevesebb mint egy év után, 1943 márciusában áthelyezték a legnagyobb és egyben a legkegyetlenebb koncentrációs táborba, Auschwitz-Birkenauba, ahol szadista ösztönei a tetőfokára hágtak, és 1944 közepére ő lett a Rapportführerina, ami azt jelentette, hogy csak egy felettesének kellett elszámolnia. Ez pedig érezhetően nem tett jót, önkényes szociopata ábrándjainak.

Ebben a munkakörben megengedhette magának, hogy kiválassza a gázkamrákban megölendő áldozatokat. A foglyok körében rettegett személyiséggé vált, és kínzásait, valamint a foglyok szívében félelmet keltő módszereit többször dokumentálták, mint „tiszta, szemérmetlen gonoszságot".

A kiválasztott foglyokat erőszakkal kényszerítette szexuális együttlétekre, és sok SS-őrrel is szexuális kapcsolatot létesített. Az egyik akkori rab, Giselle Perl emlékirataiban azt állította, hogy fiatal lányok melleit korbácsolta, és ennek láttán izgalomba jött.

A legrettegettebb őrré vált a táborban. Puszta kézzel verte a rabokat, a legmocskosabb szidalmakkal illette őket, de megesett az is, hogy kutyáit a foglyokra uszította.

A rémület szimbólumává vált, a rabok pedig szerencsés napnak tartották azt, ha csak az ostorával kaptak verést, amelyet állandóan magánál hordott.

Egy magyar fogoly, Lengyel Olga, emlékirataiban írt arról a rendkívüli gyűlöletről, amelyet Irma Grese iránt érzett. Beszámolt arról, hogy a rabok közül a gyengéket és a betegeket pécézte ki magának, akiket egy adott napon megölt. Szexuális kalandjai miatt többször teherbe esett, és az idő előrehaladtával egyre féltékenyebb lett a szép foglyokra, akiket emiatt elcsúfított. Rendkívül nagyra tartotta testi szépségét, és a háború végeztével színésznői karriert tervezett a filmiparban.

„Schnell!"

Amikor a háború véget ért, Grese a brit csapatok fogságába került, és 1945 második felében a belseni tárgyalásokon vett részt. A foglyokkal való bánásmódra vonatkozó törvények alapján állították bíróság elé, és számos vádpontban bűnösnek találták. Felelősségre vonták a rabokkal szembeni súlyosan embertelen bánásmódért és több gyilkosságért, amelyeket a koncentrációs táborokban őrként dolgozva követett el.

Rajta kívül még tizenhat női őrt vádoltak meg ugyanezekkel a bűncselekményekkel, de természetesen Grese volt az egyik leghírhedtebb. Bár a vádak a többi őr ellen is elég súlyosak voltak, de csak Irmát és még rajta kívül két őrt ítéltek halálra.

1945. december 13-án jött el a kivégzésének napja, a hóhér utólag azt mondta, hogy az utolsó szó, amit Grese a kivégzőteremben a csapda közepén állva mondott, a „schnell" volt, ami németül azt jelenti, hogy gyorsan.