Tarrare, akit széles körben a történelem legéhesebb emberének neveznek, egy valódi orvosi anomália, aki előtt a mai napig értetlenül állnak a szakértők.
Tarrare 1772-ben született a franciaországi Lyonban. Mire 17 éves lett naponta negyed tehén marhahúst fogyasztott. Majd nem sokra rá elszökött otthonról, és csatlakozott egy freak show-hoz, ahol azzal szórakoztatta a nézőket, hogy bármit – szó szerint bármit – megevett, amit adtak neki, ami egy kosár almától kezdve több tucat tojáson át borosdugókig és különféle kövekig terjedt. Teljes abszurdum.
Tarrare illusztráció
commons.wikimedia.orgTarrare nem volt különc forma, legalábbis messziről nézve. Átlagos magasságú, vékony testalkatú férfi volt, de a közelében nem lehetett megmaradni.
A London Medical and Physical Journal 1819-es számában megjelent beszámoló szerint Tarrare „állandóan verejtékben úszott, a bőréből szörnyű szag szivárgot." Szőke, kócos haja volt, óriási nagy szája, amelyet karcsú ajkak és elszíneződött fogak öleltek körül. Gyakran böfögött és szellentett, ami talán nem meglepő egy olyan személytől, akinek étrendje hatalmas mennyiségű ételből állt.
Ahogy Tarrare idősödött, étvágya egyre bizarrabbá vált. Az 1789-es forradalom kitörésekor belépett a francia hadseregbe, bár nem harcolt. Katonatársainak segített a mindennapi feladatok elvégzésében, majd kárpótlásul megette a fejadagjukat. Végül a katonai kórházban végezte, mert bármit is evett, étvágya csillapíthatatlan volt. Itt azzal kápráztatta el a hadsereg orvosait, hogy nemcsak a négyszeres adagját bírta elfogyasztani, hanem a sebek gyógyítására szánt gézt és élő állatokat is, köztük macskákat, kutyákat, kígyókat és angolnákat.
Az egyik sebész felfigyelt a férfi képességére, és próbaképpen megetetett vele egy fadobozt – valószínűleg egy akkorát, hogy azt könnyedén lenyelje, bár a pontos méretről nem ír a London Journal –, amelyben egy papírlap volt. Amikor Tarrare sikeresen, sértetlenül elfogyasztotta a papírt tartalmazó dobozt, az orvosok ugyanebben a dobozban egy üzenetet adtak neki, hogy „küldje el" a Poroszországban fogva tartott, fogságban lévő francia katonáknak. Parasztnak adva ki magát, Tarrare átjutott a határon, de hamar kiderült, hogy csaló, mert nem beszélt németül. A porosz hadsereg elfogta és megkínozta őt, és a London Journal beszámolója szerint:
Tarrare újra lenyelte a fadobozt, hogy elrejtse a tartalmának ismeretét az ellenség elől.
Taláb a legbrutálisabb sztorik a kórházban töltött ideje alatt történtek, amikor a személyzet rábukkant, hogy a betegek lecsapolt vérét issza, és még a holttestükbe is beleevett. De sikerült visszaszöknie Franciaországba. Az orvosok ekkor dohánnyal és opioidokkal próbálták kezelni.
Mindössze 26 éves volt, amikor Versailles-ban tuberkulózisban meghalt, az orvosok rövid boncolást végeztek rajta. Ekkor megállapították, hogy a hatalmas, zsíros máján kívül a gyomra foglalta el a belek nagy részét. A többi szerve pedig rothadóban volt, s olyan bűzt árasztott, hogy a kórház sebész főorvosa lefújta a műtétet, mielőtt tovább vizsgálódhattak volna.
