A Sanpaku olyan szó, ami a japán nyelvben három fehéret jelent. Meghatározza azt a szemosztályt, ahol a sclera, azaz a szemfehérje látható az alsó vagy ritkább esetben a felső részen az írisz és a szemhéj között. De miért olyan különleges ez?
Szokás mondani, hogy a szem a lélek tükre, viszont mi lenne akkor, ha a szemek jelzések lennének az ember sorsára?
A hagyományos kínai és japán arcolvasás és a babona szerint, azoknak az embereknek a rendszere –mind fizikai, fiziológiai és szellemi értelemben– akiknek sanpaku szemeik vannak teljesen kiegyensúlyozatlan. Emellett ezek a személyek vonzzák a baleseteket és a tragikus történéseket.
Az illetők, akik sanpaku szemekkel vannak „elátkozva", korán és tragikus módon halnak meg. Az életükben pedig többször elítélhetik, sőt kényszeríthetik őket arra, hogy viszontagságokkal kelljen élniük, csupán mert mások. Jó pár híresség is ilyen szemmel rendelkezett, mint például Michael Jackson, Diana hercegné, John F. Kennedy, Natalie Wood, Marilyn Monroe és Elvis Presley is.
Getty Images / Time Life Pictures
A japán babona az Egyesült Államokban az 1960-as években kezdett igazán népszerűvé válni, amikor George Osawa, egy japán író a szemek alapján kezdte el megjósolni a híres amerikai személyek, mint Marilyn Monroe, vagy John F. Kennedy halálát. Az embereknek természetesen több se kellet a spekulációhoz, folyamatosan a szanpaku és a sors közötti kapcsolatról elmélkedtek.
A babonahívők Oshawa példájára két fajta sanpakut különböztetnek meg, ugyanis a hiedelem szerint nem mindegy, hogy az írisz alatt vagy felett látható a szemfehérje.
Ohsawa szerint a szem alatt látható sclera a test egyensúlyhiányának jele. Az állapotot yin sanpakunak hívják, és állítólag alkoholisták és drogosok körében fordul elő a leggyakrabban. A yin sanpaku-val rendelkező személyek veszélyes helyzetekbe kerülnek, amik akár halálosak is lehetnek. A másik változat pedig, amikor a szemfehérje az írisz felett jelenik meg, ez a yang sanpaku, ami mentális instabilitásra utalhat. Ezekről az emberekről azt mondják, hogy erőszakosak és rendkívül dühösek.
A popkultúrában is többször visszatérő jelenség. Például John Lennon az 1973-as Mind Games című albumán található, Aisumasen című dalában megemlítette a szanpakut. Röviden hivatkoznak rá William Gibson Neurománc című regényében, valamint Michael Franks 1979-ben írt egy Sanpaku című dalt is.
