„Korszerű” táplálkozás – így reformálta meg a szocialista élelmiszeripar a mindennapi életünk
Dombóvári kirakat.
A múltszázad második felében lezajlott változáshoz számos technikai újításra volt szükség. A konzervdobozt már a 18. század végén feltalálták, de kezdetben csak a hadsereg használta, a katonák ellátása ugyanis elképzelhetetlen volt tartósított élelmiszerek nélkül. A légmentes lezárás viszonylag könnyen ment, a gondot sokáig a kibontás jelentette.
Az eleinte vastag falú fémdobozokat vésővel és kalapáccsal, a fronton bajonettel, késsel, esetenként puskalövéssel próbálták kinyitni. Ez persze legalább annyira veszélyes volt, mint az ólom, amivel időnként a fedeleket leforrasztották.
A 19. század tehát a konzervnyitás fejlesztéséről is szólt és számos megoldás született. Ma már szinte csak a füllel lehúzható fedelű és a konzervnyitóval bontható változatokat ismerjük, de néhány évtizede még ott lapult szinte minden konyhaszekrény valamelyik fiókjában egy „szardíniásdoboz-nyitó kulcs" is. Ezt a fedél túlnyúló nyelvecskéjére húzták, és egyszerűen feltekerték vele a tetőt.
A kőbányai Első Magyar Konzerv- és Ércárugyárat már 1882-ben megalapították. A híres iparmágnás Weiss család érdekeltségébe tartozó üzem elsősorban a hadsereget látta el hús- és kávékonzervekkel, s csak kisebb tételben gyártott gyümölcs-, zöldségkonzerveket, leveskivonatokat a lakosság számára.
Később ennek az üzletágnak a jelentősége is megnőtt, 1924-ben pedig megjelent a Globus márkanév, mely a háború utáni államosítással sem tűnt el. Sőt a korszak emblematikus brandjévé vált.
Zöldborsókonzervek címkézése a Paksi Konzervgyár készáruraktárában, 1967-ben.
A nagykőrösi konzervgyár 1970-ben.
A konzerv mellett a másik fontos változást a hűtés és a fagyasztás elterjedése jelentette. A hűtés technológiája nagyjából egyidős a konzervekével, története több mint kétszáz éve kezdődött. Igaz, csak jóval később, a huszadik században terjedt el annyira, hogy jelentősen befolyásolni tudja a termelést és a kereskedelmet.
Az első magyar hűtőház már a múlt század elején megépült, és már a háború előtt beindult nálunk a mélyhűtött áruk gyártása is. 1947 óta létezik a Mezőgazdasági Ipar Rt., röviden MIR márkája: a MIR Elite. Később ez lett a népszerű Mirelite.
Sőt, egy idő után már csak „mirelit", mely a mélyhűtött élelmiszerek szinonimájává vált.
Bodó Sztenya manöken és egy mirelit marhapörkölt.
Egy reklámfotón készül a gyorsfagyasztott szilvásgombóc.
A siófoki Jeges Mackó, mirelit termékekből készített ételeket árusító önkiszolgáló étterem és presszó.
A siófoki Jeges Mackó, mirelit termékekből készített ételeket árusító önkiszolgáló étterem és presszó.
Az első nagyközönségnek szánt hűtőgép-modelleket az tízes-húszas években kezdték gyártani, a harmincas évek végén pedig már a fagyasztórekeszek is megjelentek. Az 1952-ben alapított jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyárnak elég ártatlan neve volt, de valójában töltényhüvelyeket állított elő. Ám miután az ötvenes évek végén elkészítették az első, saját tervezésű hűtőgépet, fokozatosan átálltak a később Lehelnek nevezett hűtőszekrények gyártására. Emellett leginkább a szovjet Szaratov márka terjedt el, mely annyira általánossá vált, hogy még egy Lázár Ervin-mesében is felbukkan.
A villamosított konyha előnyeit népszerűsítik az 1947. május 1-i felvonulás alkalmával, a győri ipartelepen.
Schmidt Bea manöken egy reklámfotón.
A konzerválás és a hűtés nem csak kényelmesebbé tette a mindennapokat és gazdaságosabbá az élelmiszeripar működését, de teljesen átalakította a táplálkozást. A nyolcvanas évekig nem igen volt jelentős zöldség- és gyümölcsimportunk, leszámítva a kizárólag télen kapható „déli gyümölcsöket".
Ez utóbbi szinte kizárólag a banánt, a narancsot és a citromot jelentette. Ha nem is számítottak luxuscikknek, azért egyáltalán nem voltak hétköznapi élelmiszerek: sok teába csak citrompótló jutott.
Budapest, Rákóczi út 27/a.
A konzerveknek és a fagyasztott áruknak köszönhetően azonban nem csak télen lehetett hozzájutni a nyári zöldségekhez és gyümölcsökhöz, de sok minden egyszerűbbé, tervezhetőbbé vált. Egyre több készétel jelent meg, a boltok polcait és raktárait pedig sokkal egyszerűbb volt feltölteni konzervdobozokkal, mint könnyen romló áruval. A hagyományos élelmiszerüzletek megjelenése kezdett átalakulni. Mai szemmel egészen furcsának hatnak azok a képek például, ahol egy népbolt pultja mögött dobozoktól és üvegektől roskadoznak a polcok. A forma még a régi, a tartalom már új.
Amíg egy hentes vagy egy zöldséges üzlet esetében indokolt volt a pult és az eladó, aki kiméri az árut, a konzervbolt esetében ez teljesen feleslegessé vált. Minden ki volt porciózva és be volt csomagolva.
Eljött az önkiszolgáló üzletek ideje.
Ma szinte minden élelmiszerüzlet így működik: a kosarunkba – a rendszerváltás óta a legtöbb helyen a bevásárlókocsinkba – pakoljuk az árut és a pénztárnál fizetünk. A szokatlan, izgalmasan újszerű megoldást bemutatóterekben reklámozta a Közért vállalat az 1960-as OMÉK-on. A konzervek és a tartós élelmiszerek mellett már hűtőpult is volt a tejtermékeknek és az „előrecsomagolt húsáruknak".
A dombóvári népbolt kínálata 1954-ben.
A konzerveknek és a fagyasztott áruknak köszönhetően azonban nem csak télen lehetett hozzájutni a nyári zöldségekhez és gyümölcsökhöz, de sok minden egyszerűbbé, tervezhetőbbé vált. Egyre több készétel jelent meg, a boltok polcait és raktárait pedig sokkal egyszerűbb volt feltölteni konzervdobozokkal, mint könnyen romló áruval. A hagyományos élelmiszerüzletek megjelenése kezdett átalakulni. Mai szemmel egészen furcsának hatnak azok a képek például, ahol egy népbolt pultja mögött dobozoktól és üvegektől roskadoznak a polcok. A forma még a régi, a tartalom már új.
Amíg egy hentes vagy egy zöldséges üzlet esetében indokolt volt a pult és az eladó, aki kiméri az árut, a konzervbolt esetében ez teljesen feleslegessé vált. Minden ki volt porciózva és be volt csomagolva. Eljött az önkiszolgáló üzletek ideje. Ma szinte minden élelmiszerüzlet így működik: a kosarunkba – a rendszerváltás óta a legtöbb helyen a bevásárlókocsinkba – pakoljuk az árut és a pénztárnál fizetünk. A szokatlan, izgalmasan újszerű megoldást bemutatóterekben reklámozta a Közért vállalat az 1960-as OMÉK-on. A konzervek és a tartós élelmiszerek mellett már hűtőpult is volt a tejtermékeknek és az „előrecsomagolt húsáruknak".
A Közért vállalat újdonságnak számító, önkiszolgáló boltja az 1960-as Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásáron.
A konzerveknek és a fagyasztott áruknak köszönhetően azonban nem csak télen lehetett hozzájutni a nyári zöldségekhez és gyümölcsökhöz, de sok minden egyszerűbbé, tervezhetőbbé vált. Egyre több készétel jelent meg, a boltok polcait és raktárait pedig sokkal egyszerűbb volt feltölteni konzervdobozokkal, mint könnyen romló áruval. A hagyományos élelmiszerüzletek megjelenése kezdett átalakulni. Mai szemmel egészen furcsának hatnak azok a képek például, ahol egy népbolt pultja mögött dobozoktól és üvegektől roskadoznak a polcok. A forma még a régi, a tartalom már új.
Amíg egy hentes vagy egy zöldséges üzlet esetében indokolt volt a pult és az eladó, aki kiméri az árut, a konzervbolt esetében ez teljesen feleslegessé vált. Minden ki volt porciózva és be volt csomagolva. Eljött az önkiszolgáló üzletek ideje. Ma szinte minden élelmiszerüzlet így működik: a kosarunkba – a rendszerváltás óta a legtöbb helyen a bevásárlókocsinkba – pakoljuk az árut és a pénztárnál fizetünk. A szokatlan, izgalmasan újszerű megoldást bemutatóterekben reklámozta a Közért vállalat az 1960-as OMÉK-on. A konzervek és a tartós élelmiszerek mellett már hűtőpult is volt a tejtermékeknek és az „előrecsomagolt húsáruknak".
A Közért vállalat újdonságának számító, önkiszolgáló boltja az 1960-as Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásáron.
A Közért vállalat újdonságának számító, önkiszolgáló boltja az 1960-as Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásáron.
Az önkiszolgáló üzletek sikere további lépésekre sarkallta a kereskedelem modernizálóit. Mi lenne, ha teljesen automatizálnák az élelmiszerboltokat?
Nem csak a ma is jól ismert kávé-, üdítő- és édességautomatákkal próbálkoztak, de a hűtött cukrászsüteményektől a kenyérig nagyon sok mindennel.
A szigorúbb szabályozások bevezetéséig a cigarettát is árultak ilyen módon. Szabályos automata Közérteket állítottak fel, melyek azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
Az Utasellátó Vállalat ital és étel automatája a Keleti pályaudvaron, az 1960-as évek végén.
Cigaretta és étel automata a Margit híd budai hídfőjénél lévő HÉV végállomásnál.
Közért Csemege önkiszolgáló bolt Budapesten, a Teréz körút 64. (Lenin körút 122.) szám alatt.
Érdekes, hogy egy másik, akkoriban indult kezdeményezés is elhalt idővel, pedig fél évszázaddal később kiderült, hogy nagyon is életrevaló ötletről volt szó. A fennmaradt képek tanúsága szerint ugyanis a házhoz szállítással is kísérletezett a Közért. Az internet megjelenése előtt ez azonban még nem volt igazán működő modell.
Budapest, Lenkei (Lenkey) utca és Üllői út (Vörös Hadsereg útja) sarok.
Az élelmiszeripar korszerűsödése azonban nem csak a kereskedelmet formálta újra, de a lakásépítésre is kihatott. A szocialista családmodellben két kereső volt, napközben a gyerekek az iskolai, óvodai közétkeztetésben vettek részt, a szülők a munkahelyi étkezdében ebédeltek. Az otthoni főzés szerepe lecsökkent.
Az ajkai hőerőmű menzája az 1960-as évek elején.
A panellakótelepek tervezésekor már azzal számoltak, hogy a lakásoknak nem lesz szüksége kamrára.
Egyrészt felesleges készleteket felhalmozni, hiszen azokat folyamatosan be lehet szerezni az élelmiszerüzletekből. Másrészt, a romlandó ételeknek ott a hűtő, a konzerveket szekrényben is lehet tárolni. Sőt, valójában konyhára is alig van szükség! A kész és félkész élelmiszereket gyakorlatilag melegíteni is elég, tehát helypazarlás lenne nagy konyhákat építeni a lakásokba.
Budapest, Kacsa utca a Horvát utcából nézve.
A panellakótelepek tervezésekor már azzal számoltak, hogy a lakásoknak nem lesz szüksége kamrára.
Egyrészt felesleges készleteket felhalmozni, hiszen azokat folyamatosan be lehet szerezni az élelmiszerüzletekből. Másrészt, a romlandó ételeknek ott a hűtő, a konzerveket szekrényben is lehet tárolni. Sőt, valójában konyhára is alig van szükség! A kész és félkész élelmiszereket gyakorlatilag melegíteni is elég, tehát helypazarlás lenne nagy konyhákat építeni a lakásokba.
Beépített konyha, az É.M. Lágymányosi Épületasztalosipari Vállalat terméke 1957-ből.
Persze a központilag megtervezett szabványok nehezen voltak összeegyeztethetők a valódi élettel. Kiderült, hogy nem mindenki úgy él, ahogy azt a tervhivatalokban elképzelik, kamrára akkor is szükség van, amikor már nincs házi disznóvágás, és a konyhában egyáltalán nem fölösleges dolog, ha kényelmesen elfér két ember vagy egy nyújtódeszka.
A szocializmus idején úgy tűnt, az élelmiszeripari újítások alapvetően változtatják meg az életünket. Ez valóban így is történt, még ha nem is feltétlenül pont abban a formában, ahogy elképzelték.
Írta: Zubreczki Dávid | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található.
Nyitókép: Fortepan / Főfotó