A 3,63 méteres magasságával és 4,37 méteres átmérőjével az Éjjeli őrjárat néven ismert alkotás Rembrandt legnagyobb festménye. De évszázadokkal megalkotása után a modern technológia fejlődésének köszönhetően még mindig újabb és újabb titkokat árul el.
Egy Európa-szerte tevékenykedő kutatócsoport váratlan molekulára bukkant, miközben műalkotást alkotó festékek felhalmozódását tanulmányozták.
A pigmentek és más hordozók, például alapozók és lakkok rétegeinek köszönhetően a festmények kémiai összetétele három dimenzióban is változhat. Ezért a mestermű felületének letapogatásán kívül az Operation Night Watch elnevezésű projektben dolgozó szakértők apró mintákat vettek a híres festmény rétegeiből.
Ez is érdekelhet:18,7 millió dollárért kelt el online egy Rembrandt-festmény
2021-ben, két évvel a projekt után, a makro-XRF-térképezés során felfedezték Rembrandt eredeti vázlatát. A röntgensugarak a festményre sugározva ugyanis arra kényszerítik a pigmenteket, hogy elnyeljék, majd kibocsátsák a nagy energiájú fényt, így azonosítva a különböző elemek eloszlását az egyes rétegeken belül.
Ez a feltérképezés pedig sok apró részletet tárt fel: a mű rengeteget változott ahhoz képest, ami a vázlaton van.
A kutatók figyelmét azonban nem csak a vázlatok felbukkanása keltette fel. Egy röntgenpor-diffrakciós technikával kimutatták az ólomformiátok jelenlétét, köztük a ritka ólom(II)-formiátot, a Pb(HCOO)2-t is.
A fehér és sárga pigmentek előállításához gyakran használták abban az időben, így egyáltalán nem meglepő, hogy az ólommaradványokat találtak egy Rembrandt-műben. Az ólomvegyületeknek ezt a különleges fajtáját azonban csak a régi festékek öregedését modellező tanulmányokban mutatták ki. Magukon a festményeken nem.
en.wikipedia.orgAz ólomformiát eloszlása arra utal, hogy egyes rétegekben koncentráltabb volt, mint másokban, és leginkább világos színű festékekhez kapcsolódott.
A kutatók szerint Rembrandt a világosabb festékszínekhez ólom(II)-oxidot kevert, hogy segítse a száradást. Úgy tűnik, hogy még az olyan nagy festőmesterek, mint Rembrandt is türelmetlenek voltak ezzel a lassan száradó anyaggal.
Ugyanakkor az is lehetséges, hogy ezek a képződmények korábbi helyreállítások során keletkeztek, és a korábbi restaurálási kísérletek hatalmas változásokat okoztak a festményen. A sok réteg lakk és a szennyeződések sötétítették el az alkotást, hogy att a benyomást keltse, ami végül a tizennyolcadik század végére a köznyelvben elterjedt nevet adta neki. Az Operation Night Watch ezért épp azt vizsgálja, hogyan lehetne eltávolítani ezeket a lakkrétegeket anélkül, hogy az alatta lévő eredeti festményt megrongálnák.
Amellett, hogy információkat szolgáltat Rembrandt festészeti technikáiról, ez a kutatás új utakat nyit a pigmentek reakcióképességének megismeréséhez
– mondta Koen Janssens, az Antwerpeni Egyetem analitikai kémikusa.
2021-ben például egy hiányzó, a műalkotásból levágott csíkot is aprólékosan rekonstruáltak mesterséges intelligencia segítségével.
Ez valóban más dinamikát ad a festménynek. És azt tanította nekünk, hogy Rembrandt soha nem azt csinálja, amire számítunk.
– mondta akkoriban Taco Dibbits a Rijksmuseum igazgatója.
Rembrandt híres arról, hogy kísérletezett az anyagokkal, valamint a technikákkal és kompozíciókkal, ez pedig a legújabb kutatásból is kiderült.
