A tudomány fejlődésével ijesztő gyorsaságban bővülnek az ismereteink erről a világról. Ma már sok tudományos ismeretet természetesnek veszünk. Valójában azonban ezek évszázados értelmezések és kísérletek eredményei. Hosszú ideig az átlagemberek, az orvosok, sőt a tudósok is inkább hiedelmekre, mintsem tudományos bizonyítékokra alapozták elméleteiket.
A higany
commons.wikimedia.orgA higanyt egykor biztonságosnak tartották, és fertőtlenítőszerként, hashajtóként, a szifilisz gyógymódjaként, sőt a halhatatlanság tablettájaként is használták.
Ma már jól tudjuk, hogy a higany rendkívül mérgező és káros, környezetszennyező anyag. Korábban azonban az egyszerű emberek, valamint a tudósok és az orvosok is úgy hitték, hogy ez egy csodálatos anyag, amely képes a legtöbb betegséget kiirtani.
A gyorsaság
A vasút feltalálása előtt úgy gondolták, hogy az emberek megfulladnak, ha 30 mérföld/óránál gyorsabban haladnak, mivel nem tudnak lélegezni, mert a környező levegő elszáguld mellettük.
Benzol
A 19. században és a 20. század elején a benzolt használták borotválkozás után, mert jó illata volt. Emellett az egyik legjobb szerves oldószer, ezért a szerves kémikusok benzollal mostak kezet, annak ellenére, hogy valójában erősen rákkeltő.
Nyelv
Egészen a közelmúltig az volt a közkeletű tudományos hiedelem, hogy a nyelv különböző részei különböző ízekre reagálnak. És szinte mindenki, aki részt vett a biológiaórán, látta már a nyelvtérképet. Egy rajzolt nyelvet, amelyen a különböző ízeket jelölő régiók vannak jelölve. E szerint a nyelvünkön vannak bizonyos régiók, amiken csak egy adott ízt vagyunk képesek érzékelni.
Azonban ez teljesen téves. A kemoszenzoros tudósok megcáfolták a mítoszt, mégis még mindig tanítják néhány iskolában.
A nyelvdiagram egy német tudós, David P. Hanig 1901-ben megjelent tanulmányából származik. A kutató tesztalanyokkal kóstoltatott különféle ízeket, és megkérte őket, hogy pontozzák az ízek intenzitását. Ezek után pedig megállapította, hogy a nyelv különböző részei alacsonyabb küszöbbel rendelkeznek bizonyos ízek érzékeléséhez. A különbségek azonban rendkívül apróak, ezáltal szinte teljesen elveszti az értelmét.
