A 19. századi tudósnak, Charles Darwinnak sem volt mindenben igaza.


Charles Darwin 19. századi tudós megfigyelte, hogy az általa leírt természetes szelekció vagy kiválasztódás (miszerint az előnyösebb fenotípussal rendelkező élőlények nagyobb valószínűséggel maradnak életben) nem magyarázza meg teljesen a pávák díszes farktollait, vagy azt a tényt, hogy egyes fajok esetében a hímek nagyobbak a nőstényeknél.

Ha az életben maradást nem is segíti a feltűnő kinézet, a párválasztást annál inkább. Ekkor rukkolt elő Darwin a szexuális szelekció elméletével, mely szerint az alapján fejlődnek ki a fajokban egyes tulajdonságok, hogy mi előnyös a párválasztás, nemzés szempontjából.

A híres tudós szerint lényegesen különböznek azok a kiegészítők, melyeket egy állat párválasztásra vagy vadászatra használ például.

Úgy vélte, a szexuális szelekció termékei, mint a méret növekedése is, abból fakadhattak, hogy a hímek egy adott populációban többen voltak, mint a nőstények. Ezért nagyobb erőfeszítést kellett tegyenek annak érdekében, hogy nemzőpartnert találjanak.

Egy friss tanulmány valamelyest megerősítette ezt, ám kimutatta azt is, hogy Darwin valamiben tévedett.

A szexuális szelekció esetében tényleg a nemi eloszlás számít egy faj tagjai között, ám nem a túl kevés egyed miatt jönnek létre az erőteljes jegyek, hanem a túl sok miatt.

Rengeteg fajnál megfigyelhetjük a nemi arányok eltolódását. Az ausztrál erszényesmenyétek körében például láthatjuk, hogy minden hím hirtelen meghal a párzási időszak után, ezért vannak olyan esetek, amikor egyetlen felnőtt férfi sem él, és az egész felnőtt populációt vemhes nőstények alkotják.

ersz\u00e9nyesmeny\u00e9t antechinus

Az ausztrál erszényesmenyéteknél nem ritka, hogy csak vemhes nők alkotják a felnőtt populációt.

Wikimedia Commons

Egyes madárfajok esetében pedig a hímek száma haladja meg a nőstényekét.

Az egyenlőtlen nemi arányt részben megmagyarázhatja az élettartamban látható különbség. A nőstény emlősök, beleértve az embereket is, általában túlélik hímtársaikat.

A nők átlagosan 5 százalékkal hosszabb ideig élnek, mint a férfiak. A gyilkos bálnák esetében a nőstények élettartama akár 50 százalékkal is hosszabb lehet.

Ennek okozója lehet a vadászat, a gepárdok például könnyebben levadászhatnak egy nőstény gazellát, különösen akkor, ha vemhes. Ennek következménye lehet a gazella állomány nemi egyenlőtlensége.

Emellett a betegségek is különbözőképpen sújtják a nemeket. A koronavírus-járvány esetében is megfigyelhető volt, hogy több férfi, mint nő hunyt el a betegségben.

A friss tanulmány olyan hímekre irányult, melyek nagyobb méretűek nőstény társaiknál. Ezt például hím páviánoknál, elefántfókáknál és a vándormadaraknál is láthatjuk.

Nagyobbnak lenni gyakran azt jelenti, hogy uralni kell a riválisokat, ezáltal nyerhető meg a reprodukció evolúciós lottója.

462 különböző hüllő, emlős és madárfaj elemzésével arra jutottak a tudósok, hogy a legintenzívebb szexuális szelekció, amelyet a nagyobb hímek jeleznek a nőstényekhez viszonyítva, azoknál a fajoknál fordult elő, ahol rengeteg nőstény közül választhattak a hímek.

Ez azt jelenti, hogy amikor sok potenciális partner van a populációban, egy legfelsőbb hím, tehát a legnagyobb és legnehezebb aránytalanul magas előnyt élvez, mivel nagyszámú nőstényt termékenyíthet meg.

Az ilyen tanulmányok, kiegészítve Charles Darwin eredeti elméletét, betekintést nyújtanak a természet működésébe.

(Forrás: Science Alert)

A figyelmetekbe ajánljuk