Két kutató izgalmas eredményre jutott az ősemberekkel kapcsolatban, ami nagyban megváltoztatja az évezredek alatt kialakult tévhiteket.
Cara Osblock és kollégája, Sarah Lacy, a Delaware-i Egyetem antropológusa két olyan tanulmányt tettek közzé, amelyek szerint az őskori nők nemcsak, hogy foglalkoztak vadászattal, hanem anatómiailag és biológiailag is alkalmasak voltak erre a tevékenységre – írja a IFL Science.
Ocobock elmondta, hogy az anyagcsere szempontjából a női test alkalmasabb a vadászathoz hasonló nagy állóképességet igénylő feladatokra, ami az őskorban kritikus fontosságú lehetett.
Ez is érdekelhet: Ötzi, a jégember haláláról újabb teória kering a régészek körében
Ebben két hormon, az ösztrogén és az adiponektin játszik fontos szerepet, és mindkettő nagyobb mennyiségben található meg a női szervezetben.
Mivel a zsír több kalóriát tartalmaz, mint a szénhidrátok, ezért hosszabb és lassabb az égés, ami azt jelenti, hogy ugyanaz az energia tovább tart, és késleltetheti a fáradtságot. Az ösztrogén szerintem tényleg az élet megénekeletlen hőse. Annyira fontos a szív- és érrendszeri és anyagcsere-egészség, az agy fejlődése és a sérülésekből való felépülés szempontjából
– magyarázta Ocobock.
A kutató kifejtette, hogy az előbb leírt hormonok mellett a nők fizikai felépítése előnyös a vadászat szempontjából.
A nők jellemzően szélesebb csípőszerkezetükkel képesek elforgatni a csípőjüket, meghosszabbítva ezzel a lépteiket. Minél hosszabb lépéseket tudnak megtenni, annál jobbak az anyagcsere szempontjából, és annál messzebbre jutnak. Ha így nézzük az emberi fiziológiát, akkor a nőket tekinthetjük a maratonfutóknak, a férfiakat pedig az erőemelőknek
– tette hozzá Ocobock.
A szakember ezután elmondta, hogy sok olyan ősi leletet találtak az elmúlt időszakban, amely egyértelművé tette, hogy a női vadászok igenis léteztek, sőt, kiemelt szerepet játszottak a közösségek életében.
