A tudósok azonosították azokat a tulajdonságokat, melyek miatt valaki nagyobb valószínűséggel állíthatja, hogy hallja a halottak hangját.
A szellemek látásának és hallásának megtapasztalása régóta foglalkoztatja a tudományos közösséget. Rengeteg antropológus foglalkozik vallásos és spirituális élményekkel, a tudósok pedig az ezek mögött rejtőző hallucinációkra próbálnak fényt deríteni.
A médiumok körében gyakori a gyerekkori hanghallások megléte. Egy ezzel kapcsolatos új kutatás segíthet megérteni a szkizofréniát is kísérő hallucinációkat, és azt, hogy miért van különbség a hallucinálók között. Amíg ugyanis az egyik médiumnak vallja magát, addig a másik diagnózist kap épp egy orvosnál. Ez hogyan lehetséges?
Peter Moseley pszichológiaprofesszor szerint a spirituális szakemberek a hanghallásokat pozitívan élik meg, és képesek kontrollálni őket. Nem ijednek meg tőlük, ezért nem kerülnek orvoshoz. Kutatásában hanghalló médiumokat és átlagos embereket hasonlított össze.
A spiritiszták majdnem fele arról számolt be, hogy naponta hall hangokat, a legtöbb hang pedig kívülről érkező. Azokhoz képest, akik nem hallanak hangokat, jobban hittek a paranormális jelenségekben, és kevésbé érdekelte őket az, hogy mit gondolnak róluk mások. A spiritualizmussal ezek az egyének általában a hallucinációk megjelenése után találkoznak, abban az időszakban, amikor válaszok után kutatnak. A szellemekben való hit magyarázat a hanghallásokra, így nyernek tapasztalataik értelmet.
A szellemekkel suttogókra tehát jellemző a korai hanghallások megléte, az ezekre való pozitív reagálás, valamint a későbbi, spiritualitásban való értelemkeresés.
Forrás: Sciencealert
