szellemek

Bár a tudomány emberei nem állítják, hogy egy ember valóban képes hallani elhunyt szeretteinek túlvilági hangját, egy nemrégiben közölt tanulmányból kiderült, hogy konkrét tulajdonságok és események állhatnak a jelenség hátterében.



Mint nagyon sok minden az életünkben, ez is traumatikus gyerekkori élményekhez köthető. Tudósok szerint ugyanis az önmagukat médiumként aposztrofáló, és halottakat halló, adott esetben pedig akár kommunikáló személyek életének első pár évében mindig történt valami szokatlan hallási élmény.

Ezek az emberek emiatt felnőttként sokkal fogékonyabbak lesznek a hallási hallucinációkra, mely végül odáig eszkalálódhat, hogy úgy érzik, már nem élő személyek veszik fel velük a kapcsolatot.

Kutatók szerint a felfedezés segíthet jobban megérteni a mentális betegségek hátterét – ilyen például a skizofréniát kísérő hallucináció is.

A tisztánlátás és a tisztahallás spiritiszta tapasztalatait (vagyis a külső ingerek hiányában történő látás vagy hallás élménye, amelyet a halottak szellemeinek tulajdonítanak – a szerk.) viszonylag nagy tudományos érdeklődés kíséri, mind a vallási és spirituális élményeket vizsgáló antropológusok, mind pedig a kóros hallucinációs élményeket tanulmányozó tudósok számára.

A kutatók leginkább azt szeretnék megérteni, hogy miért lehetséges, hogy egyes hallásélményekkel rendelkező személyek a spirituális oldaláról élik meg az ilyesfajta hallucinációkat, míg mások sokkal nyomasztóbbnak találják a helyzetet, így ők nagyobb arányban végzik pszichiátriai intézetekben is.

Az angliai Northumbria Egyetem pszichológusa, Peter Moseley a tanulmány megjelenésekor azt mondta, hogy a spiritiszták általában szokatlan, de pozitív hallásélményekről számolnak be. Ezek viszonylag korán kezdődnek, melyeket aztán az egyének gyakran kontrollálni is képesek.

Ezek kialakulásának megértése azért fontos, mert ez segíthet jobban megérteni a hangok hallásának szorongató vagy nem kontrollálható élményeit is.

Szellemmel besz\u00e9l\u0151 l\u00e1ny

Unsplash

Moseley és kollégája, Adam Powell pszichológus a Durham Egyetemről összesen 65 tisztán halló médiumot kértek fel kutatásukhoz a brit Spiritisták Nemzeti Szövetségétől, valamint további 143, a közösségi médián keresztül toborzott átlagembert, hogy meghatározzák, mi különbözteti meg a spiritisztákat a nagyközönségtől, akik (általában) nem számolnak be a halottak hangjának hallásáról.

Összességében a spiritiszták 44,6 százaléka számolt be arról, hogy naponta hall hangokat, 79 százalékuk pedig azt mondta, hogy az élmények a mindennapi életük részét képezik. És bár a legtöbben arról számoltak be, hogy a hangokat a fejükben hallják, 31,7 százalékuk azt is bevallották, hogy a hangok érkezhetnek külső forrásból is. A kutatásból továbbá az is kiderült, hogy ezek az egyének általában fiatalon, átlagosan 21,7 éves korukban szerezték ilyen jellegű hallásélményeiket.

Az általános népességhez képest a spiritiszták sokkal inkább hittek a paranormális dolgokban, és kevésbé törődtek azzal, hogy mások mit gondolnak róluk.

A kutatás alapján tehát kijelenthető, hogy a halottak hangjának érzékelése gyermekkori hallásélményekhez köthető, mely során az egyének elfogadják a spiritizmust, mert az egybeesik a tapasztalataikkal, és személyes jelentőséggel bír számukra.

Forrás: ScienceAlert

A figyelmetekbe ajánljuk