Az ókori római építészet egészen elképesztő alkotásokkal gazdagította a világot, de a szépség mellett a tartósság is tiszteletet parancsoló, ugyanis ezek a műemlékek 2000 éve állnak. Mostanáig úgy vélték, hogy a római beton tartóssága a vulkáni hamunak és a hamuzott mésznek köszönhető. A szakemberek nemrégiben azonban mélyebbre ásták magukat a témában.
Az MIT, a Harvard, valamint a DMAT és az IMMS kutatói egy falból vett 2000 éves betonmintát elemeztek az Olaszországban található Privernumban, amely jellemző volt a birodalomban használt római betonra. Az elemzésből pedig arra lehet következtetni, hogy a mindenütt jelenlévő, apró fehér kődarabok, az úgynevezett mészrögök lehetnek a felelősek a páratlan tartósságért.
A korabeli titokzatos források félreértelmezése miatt a kutatók kezdetben azt hitték, hogy a rómaiak oltott meszet használtak a beton kötőanyagaként, és azt feltételezték, hogy a mészrögök jelenléte csupán a „hanyag keverési gyakorlat" eredménye. A szakemberek azonban rájöttek, hogy a rómaiak a mészkő legreaktívabb, száraz formáját, a kalcium-oxidot használták kötőanyagként.
Ez is érdekelhet: Négylábú gladiátorokat találtak a Colosseum alatt
A szakemberek azt is felfedezték, hogy a mészrögöknek egyfajta „öngyógyító" hatásuk van, és az időjárás okozta repedéseket „befoltozzák” azáltal, hogy feloldódnak a repedésekben, majd vízzel érintkezve újrakristályosodnak.
A kutatók továbbá arra a következtetésre jutottak, hogy a mészrögök szélsőséges hőmérsékleten képződnek, ami azt jelenti, hogy a római építők „forró keveréssel" készítették a tartós, gyorsan felépíthető betont.
Amikor a teljes betont magas hőmérsékletre hevítik, az olyan kémiai folyamatokat tesz lehetővé, amelyek okán olyan kapcsolódó vegyületek keletkeznek, melyek egyébként nem alakulnának ki. Emellett a szóban forgó megnövekedett hőmérséklet jelentősen csökkenti a keményedési és szilárdulási időt, mivel az összes reakció felgyorsul, ami sokkal hatékonyabb építést tesz lehetővé.
A kutatók ezután megjegyezték, hogy ezeket a 2000 éves gyakorlatokat a mai világban is lehetne alkalmazni, például a 3D-nyomtatás során.
Forrás: The Spaces
