Marcus Tullius Cicero római államférfi és filozófus a Kr. e. 44-ben az erkölcsi vezetésről írt esszéjében az ingadozó értékű érmékről írt. Évszázadokkal később ez a rövid említés hosszú történelmi vitát szított – amelyre most maguk az érmék adtak választ.
A történészek régóta vitatkoznak azon, hogy mire gondolt az államférfi és tudós, amikor azt írta, hogy „az érméket úgy dobálták, hogy senki sem tudhatta, mi van nála". (De Officiis, 3:80), és úgy gondoljuk, hogy most megoldottuk ezt a rejtélyt
– mondja Kevin Butcher, a Warwicki Egyetem régésze.
A római állam i. e. 91-ben a csőd szélén tántorgott, részben az itáliai szövetségeseik elleni szociális háború miatt, akik a római választásokon való szavazati joggal együtt állampolgárságot is követeltek maguknak. Kr. e. 89-re Róma adósságválságba süllyedt, és Cicero írása arra utal, hogy az emberek a pénznemükbe, a dénárba vetett bizalmukat is elvesztették.
A kutató szerint Cicero szóhasználata túlságosan homályos ahhoz, hogy a történészek pontosan meghatározhassák, miről is volt szó.
Egy folyamatban lévő projekt részeként Butcher és kollégái elemezték az ezekben az években vert érmék összetételét. Minimálisan invazív mintavételi technikákat alkalmaztak, hogy ne sérüljenek meg az istenek és római vezetők arcképét viselő értékes ezüst ereklyék, amelyeket először Kr. e. 211-ben vezettek be fizetőeszközként. A szóban forgó érmékről készült képeket ITT találod.
A kutatók megállapították, hogy i. e. 90 előtt a dénár tiszta ezüstből állt, de ez öt évvel később 10 százalékkal csökkent.
A dénár először 95 százalék alatti finomságúra csökkent, majd ismét 90 százalékra, egyes érméknél pedig 86 százalékra, ami súlyos valutaválságra utal
– vonta le a következtetést Matthew Ponting, a Liverpooli Egyetem régésze.
A valuta elértéktelenedése összhangban van a pénzügyi nehézségekre utaló egyéb bizonyítékokkal, többek között azzal, hogy az állam Kr. e. 89-ben szokatlan módon eladta a földjeit, hogy gabonát vásároljon.
Az érmegyártás hatalmas növekedésére is sor került i. e. 90-ben, amikor 2372 darab öntőformát állítottak elő, szemben az előző évi 677, és a következő évi 841 darabbal. Mindez valószínűleg annak volt köszönhető, hogy Róma nehezen tudta finanszírozni a háborút.
A későbbi években Pompeius és Julius Caesar közötti polgárháború idején ismét elértéktelenedett a pénznemük, amikor Róma további hódításokhoz és a polgárok megadóztatásához folyamodott, hogy biztosítsa pénzügyi stabilitását. Ez a leértékelés azonban nem volt olyan mértékű, mint a néhány évtizeddel azelőtti.
Ez lehet az értelme Cicero szavainak: az érmék értéke „hánykolódott", mert senki sem lehetett biztos abban, hogy a birtokában lévő dénárok tiszták-e vagy sem. Annál is inkább figyelemre méltó, hogy körülbelül akkor, amikor Gratidianus kiadta ediktumát, a finomság színvonala meredeken emelkedett, ami megfordította a leértékelődést, és a dénár ismét kiváló minőségű fizetőeszközzé vált
– mondja Butcher.
Forrás: Science Alert
