Lakótelepek, panellakások, betonrengeteg – sokaknak ez gyerekkori emlékeket, másoknak múltba révedő nosztalgiát, megint másoknak külvárosi, veszélyes környékeket jelent. Egy dolog azonban biztos: egy lakótelep meghatározza egy település látképét, szerves része a lakókörnyezetnek és sokszor annyian laknak egy-egy ilyen panelrengetegben, mint egy közepesen nagy városban. De vajon miért és hogyan épültek fel viharos sebességgel az olyan országszerte ismert lakótelepek, mint a miskolci Avas-, a budapesti József Attila- vagy a Havanna-lakótelep? Milyen előnyei és hátrányai vannak ma Magyarországon egy panellakásnak? És mit tett hozzá a legendás Szomszédok-sorozat ahhoz, amit ma gondolunk ezekről a betonszörnyekről?
Minél több lakást a legolcsóbban és leggyorsabban
Ahhoz, hogy megértsük a lakótelepek fontosságát és jelentőségét, először is érdemes tisztázni, hogy mit értünk alattuk. A hivatalos meghatározás szerint olyan lakóépületek összeségéről beszélünk, amelyek egy adott település részei, miközben jól elkülöníthetőek annak többi részétől és így egy egységes telepet alkotnak. A II. világháború után kialakult lakáshelyzet volt az, ami végül elhozta a panelek megszületését.
Ekkora ugyanis a keleti blokkban, a háborús pusztítás következtében elképesztően súlyos lakáshiányban szenvedtek az emberek. A lakótelepek megálmodói mindenben a „leg”-ekre törekedtek: a lehető leggyorsabban és legolcsóbban a lehető legtöbb épületet akarták felhúzni úgy, hogy azok a lehető legtöbb embernek biztosítsanak lakhatást.
Ez is érdekelhet! Nemzetközi építészeti díjat nyert a BigSEE Awardson a Zazie Bistro & Bar
A luxus szimbóluma a fürdőszoba
Az első lakótelepet az egykori Sztálinvárosban adták át
Fotó: Getty Images
Az ötvenes évekre aztán felgyorsult a tömeggyártása ezeknek a lakótömböknek, amelyekben jellemzően már 700-800 lakást alakítottak ki. Ráadásul ezeknek szinte mindegyike saját fürdőszobával is rendelkezett, amely annak előtte a bérházakban egyáltalán nem volt általános.
Hivatalosan az első, kísérleti jelleggel átadott panelházat 1959-ben kezdték el építeni Dunaújvárosban, majd 1960. januárjában adták át.
A korabeli sajtó ekkoriban így írt az első, többlakásos panelházról:
Az első panelházban összesen 15 lakás került átadásra ezen a napon. A szobafal nagyságú elemeket a helyszínen készítették úgy, hogy az előgyártás során beépítik a víz, a villany, a távfűtési gázcsöveket, a szennyvízlevezető csatornákat is.
Régen a telefonfülkék is elválaszthatatlan részei voltak a telepeknek Fotó: Getty ImagesUgyanazok a házak, ugyanazokkal a bútorokkal
Egy évvel később, 1961-ben aztán elindult a 15 éves lakásépítési program, ami több százezer lakás megépítését tűzte ki célul. Ekkoriban azonban még szóba sem kerültek a tízemeletes panelok, a legtöbbjük 4-5 emeletes volt és három lépcsőházból állt. Ezt követően pedig – köszönhetően a demográfiai robbanásnak – beindultak az úgynevezett házgyárak, amelyek szinte egy az egyben legyártották a panelházakat.
A lakótelepekre családok ezrei költöztek be
Fotó: Getty Images
Sok esetben nemcsak magukat az épületeket, de a belső bútorzatot is ők gyártották, így gyakorlatilag minden panellakás ugyanúgy nézett ki. Ez ráadásul a szocializmus eszméjével is remekül rezonált, hiszen az egyenlőség jegyében az emberek nem érezték az egymás közt feszülő társadalmi ellentéteket.
Ajánljuk figyelmedbe! 5 dolog, amit nem tudtál a pisai ferde toronyról
Ebben az időben épületek az olyan, ma már legendássá vált lakótelepek, mint a békásmegyeri és újpesti lakótelepek, Újpalota, a Havanna-lakótelep vagy a Lakatostelep. Ezek az épületek azonban
közel sem szolgálták az emberek kényelmét, ugyanis a határidők betartása miatt gyakran a minőség rovására ment az építkezés, ráadásul nagyon gyorsan, nagyon sok ember költözött egy helyre,
ami tovább rontotta az emberek és közösségek életminőségét.
A szocialista korszak utolsó évtizedeiben ez azonban jelentősen megváltozott. Egyrészt kevesebb telep épült, ráadásul jóval lassabban is, így jóval jobb minőségben és felszereltséggel tudták átadni azokat. Megjelentek a háromszobás, egyedi kialakítású lakások is, amelyek tovább növelték az emberek komfortérzetét. Ebben az időszakban épült például a Gloriett-lakótelep, a Százados úti lakótelep és Csepel egy részének paneljei is.
Lakótelepek a 21. században
A lakótelepek a 21. században is nagyon népszerűek
Fotó: Getty Images
A lakótelepek szerepe teljesen megváltozott a rendszerváltás, különösen pedig a 2000-es évek után. Levetkőzte magáról a szegénység és az olcsó lakhatás címkéit, és egyre jobban elterjedtek az úgynevezett luxuspanelek. Ezek olyan lakótelepi lakások, melyeket – az épület szerkezetét figyelembe véve – teljesen átalakítottak, kiverték a falakat, nagyobb szobákat hoztak bennük létre és modern bútorokkal rendezték be őket. És épp ezek miatt, míg régebben jóval olcsóbbak voltak a négyzetméter árak a panelek esetében,
ma már itt is találunk olyan ingatlanokat, ahol négyzetméterenként egymillió forintot kell kifizetni.
Ezt is olvasd el! Sci-fibe illő ez a futurisztikus szaúdi üveghíd
A gazdagréti lakótelep, amit a Szomszédok tett országosan ismertté
Talán egyetlen egy hazai lakótelepet sem ismerik annyian, mint a Budapest 11. kerületében található Gazdagrét. A lakótelep egykori gyümölcsösök helyén épület fel, a panellakás-gyártás utolsó korszakában 1983–1989 között. Az itteni házakat a győri Marcalváros mintájára készítették, ráadásul a házgyár, ahol a lakótömbök készültek is Győrben volt.
