Van Budapestnek egy szeglete, melyet az építészetrajongók óriási tisztelettel és ámulattal közelítenek meg: a Napraforgó utcai „kísérleti" Bauhaus-lakótelep, a város legkülönlegesebb, 22 épületből álló villasora. Winkler Nóra a Bauhaus alapításának 100. születésnapja alkalmából a különleges utca titkait fedezte fel 2019-ben.
Hamu és Gyémánt
Mindenkinek vannak kedves helyei Budapesten, ahova rituálisan járnak, vagy csak sétálni indulnak, aztán valahogy mindig odatévednek, ha pedig arra autóznak, megállnak, kiszállnak kicsit, hogy alaposan átjárja őket a közeg hangulata. Több ilyenem is van, más-más okokból, egyikük a Napraforgó utcai villasor. Pár száz méternyi kis világ, pár száz méterre a Pasaréti úttól, két házsor, egymással szemben, közben pedig egy modern, sohasem kiteljesedett életszemlélet áll mögötte.
A szakmai csapat
A II. kerületi Napraforgó utcai telep műemlékvédelem alatt álló épületegyüttes, a hazai modern építészet egyik első, meghatározó példája. Az egységes, családi házas kísérleti lakóépület-együttes 1931-ben épült meg, az új építészeti irányzat három építésze, Kaffka Péter, Kozma Lajos és Vágó László kezdeményezésére. Konkrét előképük is volt ehhez, a huszonegy épületből álló stuttgarti telep, a Weißenhofsiedlung, amelyet többek között olyan építészek terveztek, mint Le Corbusier, Ludwig Mies van der Rohe, vagy éppen a Bauhaus-alapító Walter Gropius.
Hamu és Gyémánt
Bár a kísérletnek az a gondolata közös volt, hogy minden egyes házat más tervezzen, az itteni építészgárda kiválasztásába taktikai meggondolások is belejátszottak, vagyis, azért, hogy az ötlet ténylegesen megvalósuljon, az új stílus követői mellett felkértek pár konzervatívabb látásmódú, de a közéletben jelentős befolyással rendelkező építészt is. A házak többségét fiatalabb, már modern szellemben dolgozó építészek tervezték: Molnár Farkas, Fischer József, Ligeti Pál, Barát Béla és Novák Ede, Bierbauer Virgil, Gerlóczy Gedeon, Kaffka Péter, ifj. Masirevich György és Wellisch Andor. Nagy neveket is találunk a modernben és a különféle neostílusokban egyaránt magabiztosan mozgó alkotók csapatában, ők Kozma Lajos, Münnich Aladár és Weichinger Károly. Gyönyörű házverziókat köszönhetünk Wälder Gyulának és Kertész K. Róbertnek, a neobarokk híveinek, valamint terveztek ide a szakma doyenjei, a már a világháború előtt is neves alkotók, mint Vágó József, Hajós Alfréd, Hegedűs Ármin és Bőhm Henrik.
A kísérlet kezdete
A korszak „új építészeti" elveit követő magyar szakemberek – többek között Molnár Farkas, Breuer Marcell és Fischer József – mindent megtettek azért, hogy a kísérleti lakótelep felépülhessen. Az akkori kultuszminiszter, a széles látókörű gróf Klebelsberg Kunó válasza üdítő nyitottságról tanúskodik: „Európa nagy szellemi áramlatainak nem szabad országunk határainál megtörni, és a magyar ifjúságnak részt kell venni az új, egészséges és korszerű építészet alkotó törekvéseiben."
Hamu és Gyémánt
A Magyar Mérnök- és Építész Egylet lakásankétján a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a fenti felvetést izgalmas kérdésre szűkítette: lehetséges-e száz négyszögöles telekre önálló, kertes családi házat tervezni, sok beáramló fénnyel, egyfajta modern, egészséges életteret adva a lakóknak. Szigorú megkötéseket állítottak fel: 25 százalékos beépíthetőség, két- és négyszobás házak, három méter távolság a telekhatártól, áttört kerítések, alacsony lábazat. A kis pasaréti utcában 19 épület kapott helyet, összesen alig egy hektáron, egyetlen kivételével mindegyikük egyemeletes. Összetartozásuk már első ránézésre is érzékelhető, a geometrikus szerkesztés, az egyszerű formákra való törekvés közös, ahogy a részletekben tetten érhető finomság, leleményesség, kreativitás, praktikum is.
A teljes cikk a Hamu és Gyémánt magazin 2019/1. lapszámában olvasható.
