Az elmúlt években elárasztották a filmpiacot a látványközpontú mozik, így nem is meglepő, hogy elsőre legtöbbünknek elrettentőnek tűnhetnek a filmművészet őskorából származó hang nélküli, fekete-fehér alkotások. A kezdetleges formai keretek mögött azonban számos rendkívül mély és értékes mondanivalóval bíró klasszikust találunk. Cikkünkben ezekből válogattunk, és bátran állítjuk, hogy ezeket egyszer mindenkinek látnia kellene.
Patyomkin páncélos (1925)
A film, ami feltalálta a filmbéli vágások eszköztárát. Szergej Mihajlovics Eisenstein 99 évesalkotása egy 1905-ös tengerészlázadás történetét meséli el, amelyet a későbbi orosz forradalom egyik kulcsmomentumaként is emlegetnek. Az kétségtelen, hogy a rendező megrendelésre és propaganda célzattal készítette a filmet, emellett viszont az is igaz, hogy tele van olyan újításokkal – a ritmus és a feszültség manipulálását, illetve a vágás és a kameramozgások fontosságát illetően – ami miatt még ma is etalonnak számít.
Ezt is nézd meg! Tudod, mi az Kulesov-effektus?
Metropolis (1927)
Fritz Lang 1927-es eposza egyértelműen a sci-fi műfaj úttörője, amely korát megelőző bátorsággal foglalkozott társadalmi problémákkal is. Bár a Metropolis két és fél órás játékideje elsőre soknak tűnhet, fontos emlékeztetnünk magunk arra, hogy ez a film alapozta meg a Star Wars- és Star Trek-filmuniverzumokat.
A történet a jövőben játszódik, ahol a felszínen a gazdagok, míg a szegény munkásréteg a föld alatt él. Nem vegyülhet egymással a két kaszt, egyszer azonban egy ifjú tanárnő és egy gazdag férfi összetalálkozik. Eric pedig a lány után ered – ezzel felborítva a teljes társadalmi berendezkedést.
Nagyvárosi fények (1931)
Ha némafilm, akkor mindannyiunknak Charlie Chaplin neve ugrik be. A '20-as, '30-as évek legnagyobb mozgóképes ikonjának egyik szakmai bravúrja volt az, hogy egyik leghíresebb filmje már a hangosfilmek korában jelent meg 1927-ben.
A Nagyvárosi fények című filmben Chaplin egy szerencsés csavargót alakít, aki szerelmes lesz egy vak virágárus lányba, illetve megment egy szuicid hajlamú milliárdost. Ez az érdekes alaphelyzet pedig csak tovább bonyolódik a másfél órás játékidő során.
A generális (1926)
A korszak másik – mára már elfeledett – sztárja Buster Keaton volt, akinek leghíresebb alkotása ugyancsak kihagyhatatlan darab. Az akció-vígjátékok egyik őse ez a film, amely egy polgárháborús vonatrablás történetét dolgozza fel. Az egyszerre humorral, látványos kaszkadőr-mutatványokkal és szerelmi szállal dolgozó mű Keaton utolsó némafilmje volt. Még pár címben szerepelt, hogy azután szinte teljesen a feledés homályába merüljön.
Ez is érdekelhet: Tudod melyik volt a legelső színes film? Nem az, amire gondolnál!
Szent Johanna – Jeanne d'Arc (1928)
A francia szabadságharcos életét számos film feldolgozta, ezek közül a legdrámaibb pedig a legrégebbi, azaz az 1928-as változat. A film fő jellemvonása, hogy nagyrészt közeli beállításokban láthatjuk a szereplők kifejezéseit, ami hatásosan fokozza a mártír halálraítélésének tragédiáját. Carl Theodor Dreyer direktor Maria Falconetti személyében egy olyan lehengerlő teljesítményt nyújtó színésznőre talált rá, akinek a játéka már az első pillanattól kezdve a retinánkba ég.
Virradat (1927)
A legelső Oscar-gálán a Legjobb egyedi és művészi alkotás kategóriában díjat kapó Virradat a romantikus drámák egyik legerősebb darabja. A Metropolishoz hasonlóan itt is egy társadalmi ellentétet láthatunk: ahogy egy falubeli, becsületes férfi – kis híján – áldozatául esik egy cselszövő városi nő érzelmekbe burkolt trükkjeinek.
