Kína rettegett kínzóeszköze: a tigrisszék, amit a mai napig használnak
A kínzás tilalma papíron egyértelmű, a gyakorlatban azonban sok rendszer a határhelyzeteket használja ki. Kínában egy hivatalosan kihallgatószéknek nevezett eszköz köré épült súlyos vita: a hatóságok szerint kontrollra szolgál, jogvédők és volt fogvatartottak szerint viszont arra használták, hogy minden áron vallomást kényszerítsenek ki.
A legbrutálisabb kínzásokat a legtöbben a középkorhoz kapcsolják, pedig a modern időkben is bőven akadt példa szélsőséges vallatási eljárásokra. A tigrisszék nevű fémszéket Kínában használták, illetve jogvédők szerint egyes esetekben ma is alkalmazhatják; célja pedig az, hogy a fogvatartottat hosszú időre mozdulatlanul tartsa.
Az eljárás során a csuklót és a bokát rögzítették, hogy a test mozgásterét minimálisra csökkentsék. A kihallgatott személynek így esélye sem volt felállni, kinyújtózni vagy akár csak kényelmesebb helyzetbe fordulni. Volt fogvatartottak szerint egyeseket órákon, sőt napokon át tartottak így, miközben aludni sem hagyták őket. A hosszú mozdulatlanság hatására feldagadhattak a lábak, az izmokban égő érzés jelentkezhetett, a hát és a nyak fájdalma pedig lassan elviselhetetlenné vált.
A módszer azért különösen alattomos, mert nem feltétlenül hagy látványos sérüléseket. Az erős fény, a hideg, a folyamatos vallatás, az alvásmegvonás és a teljes kiszolgáltatottság együtt olyan nyomást hozhat létre, amely könnyen megtöri az embert.
A BBC beszámolója egy másik módszert, a tigrispadot is megemlíti. Ennek során az áldozat lábait szorosan egy padhoz kötötték, majd téglákat helyeztek a lábfeje alá, így a végtagok természetellenes, egyre fájdalmasabb helyzetbe kényszerültek. A kínzást ütlegeléssel, rúgásokkal, vízzel töltött palackokkal való veréssel, valamint élelem- és vízmegvonással egészítették ki.
A kínzások története Kínában korántsem tekinthető lezárt fejezetnek. Az ázsiai országban már 1979-ben jogi tilalmakat vezettek be a fogvatartottakkal szembeni rossz bánásmód ellen, az ország 1988-ban ratifikálta az ENSZ kínzás elleni egyezményét, az 1990-es években pedig hivatalos kampányokat indítottak a kínzás visszaszorítására.
Ennek ellenére a vallatások során előfordult, hogy szélsőséges módszerekhez folyamodtak. 2009 és 2010 körül nyilvánosságra került néhány eset, amely országos felháborodást váltott ki: az egyik legismertebb Zhao Zuohaihoz köthető, akit 1999-ben egy szomszédja meggyilkolásáért ítéltek el, majd 11 évvel később szabadult, miután a feltételezett áldozat élve visszatért a faluba. Zhao szerint kínzás hatására vallott be egy olyan gyilkosságot, amely valójában meg sem történt.
A botrányok után több reform is született. A hatóságok korlátozni próbálták a fogvatartottakat felügyelő úgynevezett cellafőnökök szerepét, fizikai válaszfalakat és kamerás kihallgatásokat vezettek be, 2012-ben pedig módosították a büntetőeljárási törvényt. Az új szabályok célja az volt, hogy javítsák a gyanúsítottak ügyvédi hozzáférését, és kizárják a kínzással megszerzett vallomásokat. A legfelsőbb bíróság 2013-ban szintén megtiltotta az ilyen úton szerzett bizonyítékok felhasználását.
A Human Rights Watch szerint a változások mégsem bizonyultak elégségesnek. A szervezet 48 volt fogvatartott, köztük ügyvéd és korábbi tisztviselő beszámolóját, valamint több száz bírósági ítéletet elemzett. A vizsgált 432 büntetőügyben a vádlottak azt állították, hogy vallomásukat kínzással szerezték meg, a bíróságok azonban mindössze 23 esetben zárták ki a vitatott bizonyítékokat. A jelentés szerint a rendőrök egy része továbbra is megkerülhette az új védelmi szabályokat, például hivatalos fogdákon kívüli kihallgatással vagy olyan módszerekkel, amelyek nem hagynak egyértelmű nyomot.
Olvasd el ezt is!