Egy magára hagyott, meztelen férfi, akit több mint egy évre teljesen elvágnak a külvilágtól, majd arra kényszerítik, hogy végezzen el egy feladatot. Ez nem egy emberrablást bemutató történet, hanem Japán valaha volt egyik legsikeresebb tévéműsorának alapötlete, amelyet a '90-es évek végén közel 20 millióan követtek a szigetországban hétről hétre.
A 1999-es Truman Show című film egy olyan férfi történetét mutatja be, aki nem tudja, hogy a világ, amiben éli mindennapjait, egy mesterségesen kreált valóságshow, amelyet világszerte közvetítenek a televízióban – ráadásul a hét minden egyes órájának minden egyes pillanatában. A Jim Carrey főszereplésével készült alkotás médiafogyasztásról alkotott képét nagyon sokan jövőbe látónak ítélték meg; kevesen tudják azonban, hogy a film megjelenése előtt már megtörtént egy ehhez igen hasonló eset a valóságban.
A Nippon Television Susunu! Denpa Shōnen című produkciójában a készítők a nézettség növelése érdekében nem ismertek határokat:
abszurdnál abszurdabb kihívásokba vonták be a szerepelni kívánó jelentkezőket.
A Desert Escape-ben például két humoristát tettek ki egy apró és kietlen szigeten, ahol nem volt semmi ellátmányuk, valamint azt sem tudták, hol tartózkodnak éppen. A két komédiásnak építenie kellett egy tutajt, és elhajózni azzal Tokióba, kizárólag így térhettek vissza a civilizációba. Négy hónap alatt teljesítették is a feladatot, majd átnyújtottak nekik egy vizibicklit, azzal az utasítással, hogy tekerjenek el vele Indiából egészen Indonéziáig.
Létezett olyan szegmense is a műsornak, amelyben egy-egy szűk szobába zárták be a versenyzőket, ahol a televízió csak a kedvenc baseballcsapatuk mérkőzéseit mutatta. Ha kedvenceik nyertek, a szurkolók ételt kaptak, ha azonban a csapat vesztett, éheztették őket, illetve még a világításukat is elvették. Bár azt gondolhatnánk, hogy ezek a kizsigerlő, embertelen, sőt sokszor viccesnek beállított „kísérletek” taszították a nézőket, egyáltalán nem így történt.
Az emberi drámát és az őszinte reakciókat imádta a nagyérdemű, így a műsorok mögött álló Toshio Tsuchiya producer gondolt egy nagyot, és megvalósította régóta megálmodott tervét. Áldozata pedig egy rivaldafényre vágyó, tapasztalatlan humorista lett.
Az első egymillió
A hosszúkás fejformája miatt már gyerekkorában különcként kezelt, fukusimai származású Tomoaki Hamatsu – későbbi elhíresült nevén Nasubi – nem ismerte a játék kezdetén a kihívását, így amikor bevezette Tsuchiya egy magazinokkal telepakolt szobába, még nem is sejthette, mi vár rá. Ekkor levetkőztették meztelenre, elvették a ruháját, majd röviden elmagyarázták neki a feladatot, amely szerint addig kell ottmaradnia a lakásban – a világtól elszigetelve –, amíg össze nem gyűjt 1 millió jen – mai árfolyamon közel 3 millió forint – értékű nyereményt az őt körülvevő újságok játékaiból.
A készítők ügyeltek arra, hogy hirtelen a kamerák kereszttüzébe került szereplő nemi szervét egy animált padlizsánnal – japánul Nasubi – kitakarják, arra viszont már kevésbé, hogy tiszteletben tartsák a férfi magánszféráját és életkörülményeit. Pár falat kekszen, íróeszközökön, borítékokon és a víz-, gáz- és villanyszolgáltatáson kívül az első nyereménye után nem kapott semmi mást; valamint azt sem árulták el neki, hogy hol van épp, fekhelyet pedig szimplán nem kapott.
Ezt is olvasd el! Még a bocsánatkérést is megoldják helyettünk: 6 szürreális japán szolgáltatás
Szerződést sem kötöttek vele, és azt sem tisztázták, hogy milyen formában kerülnek be a felvételek a vasárnap esténként sugárzott műsorba.
Sőt, a producerek teljesen félrevezették azzal, hogy elmondásuk szerint csak egy kísérleti produkcióhoz vesznek fel anyagokat, amelyek talán sosem kerülnek majd adásba. Ennek ellenére már az első órától kezdve éles volt a két kamera; a heti 168 órás anyagból pedig ötperces vágatokat alkottak – villogó feliratokkal és vicces hangeffektekkel aláfestve – az idő előrehaladtával már egyre inkább magányos és szenvedő Nasubi mindennapjairól.
Talán heti három vagy öt percet mutattak az életemből. Ezt pedig úgy vágták meg, hogy csak a boldogságomat emeljék ki, amikor nyertem valamit
– emlékezett vissza évekkel később Nasubi a Denpa Shonen teki Kensho Seikatsu (magyarul Nyereményélet) nevet kapó kihívásra. Az akkor 22 éves fiatal néhány doboz cukros üdítővel kezdte el a gyűjtögetést. Első ételeként egy nagy zsák rizsnek örülhetett, majd a hónapok során igen változatos tárgyi nyereményekhez jutott hozzá. Nyert többek közt kutyaeledelt, plüssállatot – aki egyetlen beszélgetőtársává nőtte ki magát –, de gumiabroncsokat, kerékpárt, mozijegyeket vagy sátrat is bontogathatott a megnyert csomagjaiból. Ruhához azonban egyszer sem jutott hozzá, és soha nem kapott semmi olyat, amellyel a növekvő arcszőrzetét vagy a körmeit le tudta volna vágni.
A tévénézők körében egyre népszerűbb műsort mindeközben néhányan megrendezett színjátéknak titulálták, ezért a készítők gyorsan úgy döntöttek, hogy megcáfolják a pletykákat:
így lett a nap összes órájában nézhető a világhálón keresztül Nasubi szobája.
Kis idő múlva egyes rajongók és újságírók megfejtették, hova dughatták el a férfit, így a producerek kénytelenek voltak egy új helyre átköltöztetni a valóságshow főszereplőjét. Hamatsut bekötött szemmel szállították, és amikor kinyithatta a szemét, egy ugyanolyan ingerszegény szobában találta magát – az összes korábban nyert holmijával együtt.
Ekkor megkérdezte, hogy teljesítette-e a kihívást, amelyre azt felelték neki, hogy a helyváltoztatás csak azért történt, hogy az új környezet szerencsét hozzon neki a játékokban. Azaz még ekkor sem értesült arról, hogy valójában 17 millió honfitársa ül le azért a tévé elé minden vasárnap, hogy az ő küzdelmét nézze.
A kihívás kezdetét követő 335. napon gyűlt össze az 1 millió jen, de ezzel még messze nem zárultak le a megpróbáltatások.
Váratlan helyszínek
Miután tájékoztatták a győzelméről, Nasubi visszakapta a ruháit, majd bekötötték a szemét azzal az ígérettel, hogy egy meglepetést tartogatnak számára. A meggyötört, de boldog férfi velük ment, hiszen joggal hihette azt, hogy egy különleges díjat kap kivételesen kemény munkájáért cserébe. Mikor megérkezett úti céljára, ráeszmélt, hogy Dél-Koreába vitték. Egy teljes napot el is tölthetett a szöuli vidámparkban, ezt követően azonban jött a hidegzuhany: az élménydús nap után átvitték – természetesen bekötött szemmel – egy lakásba, majd pontosan az következett, amit már egyszer átélt.
Ismét megkérte a vezető producer, hogy vegye le a ruháit, majd elárulták neki, hogy ugyanazok a szabályok, csak ezúttal koreaiul kell teljesítenie a játékot. 1 millió jen helyett a cél itt az volt, hogy elég pénzt nyerjen ahhoz, hogy megengedhessen magának egy Japan Airlines repülőjegyet, amely hazaviszi. Nasubinak – a koreai nyelvet is kellőképpen elsajátítva – mindössze pár hét alatt sikerült a célt elérnie, de ezen a ponton a szervezők hirtelen azzal módosították a szabadulás feltételeit, hogy csak első osztályú jegyet vehet.
Ez is érdekelhet! 5 elgondolkodtató dokumentumfilm az elmúlt évekből, amit látnod kell!
A két kihívás teljesítése összesen 15 hónapig, 1998 januárjától 1999 áprilisáig tartott.
Hazájába való visszatérése után ismét bekötötték a szemét, majd egy másik helyszínre vitték. Ezúttal már azonban nem egy kis lakásba, hanem egy óriási stúdióba, ahol miután leomlottak körülötte a falak, éljenző nézők ezreinek tapsvihara fogadta.
Az ezt követő időszakban a japán Trumanként is becézett Nasubit ugyan sztárként kezelték Japán-szerte, de ő egyáltalán nem élvezte a rivaldafényt: mentális és egészségügyi problémákkal is küzdött. Elmondása szerint a játék során többször is felmerült benne az öngyilkosság gondolata, onnan kiszabadulva pedig nehezen illeszkedett vissza a társadalomba, nem találta a közös hangot másokkal.
Az ajtó mindig nyitva áll
Mindezt úgy, hogy különböző lakhelyeinek ajtajait sose zárták be a műsor készítői, és ezt ő is tudta.
Ez az jelenti, hogy bár akármelyik percben távozhatott volna, az eltökélt Nasubi sosem tántorodott el a gondolattól, hogy ő csakis győztesként kerülhet ki abból a szobából – mégpedig úgy, hogy semmi pénzösszeget, kizárólag a hőn áhított hírnevet szerzi meg.
A nehéz éveket átélt, ma már 49 éves Tomoaki Hamatsu a hegymászásban és karitatív tevékenységekben találta meg élete értelmét. A történetről 2023-ban dokumentumfilm készült A versenyző (The Contestant) címmel, amely Disney+-on megtekinthető.
Ami pedig a többi oldalt illeti, a Nyereményélet kapcsán a főhős pszichológiáján túl érdemes elgondolkodni a készítők gátlástalanságán, valamint a nézők felelősségén is.
Szeretném, ha mindenki elgondolkodna a saját kapcsolatán a közösségi médiával és a valóságshow-kkal kapcsolatban. Valamint azon, hogy nézőként és fogyasztóként mennyire vagyunk bűnrészesek egy-egy kulturális termék kapcsán
– hangsúlyozta a dokumuntumfilmet rendező Clair Titley.
