„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek." 1969. július 20-án lenyűgözve figyelte a világ, ahogy a Hold felszínére lép Neil Armstrong. Mielőtt fellőtték a 2800 tonnás rakétát, temérdek tesztet hajtottak végre emberen, űrhajón, felszerelésen. Az Apollo-programban 400 ezer ember vett részt szerte az USA-ban azért, hogy összesen végül 12 asztronauta járhasson kísérőbolygónk felszínén.
Július 16-án, 14 óra 34 perckor elkezdődött a történelem: Neil Armstrong, Edwin E. Aldrin és Michael Collins elindult a Hold felé. Három nappal később már Hold körüli pályára állt az Apollo legénysége, majd a Sas névre keresztelt holdkomppal megkezdték a landolást.
A Hold szaga
Az Apollo-11 holdraszállását tervező NASA-csapat egyik nagy kérdése az volt, hogy vajon milyen lesz a Hold felszíne: a leszállóegység szilárd talajon ér földet, vagy valami puha talajba süllyednek? A felszín szerencsére szilárdnak bizonyult, de az igazi meglepetés az objektumon terjengő szagok voltak.
A holdon lévő sár rendkívül tapadós, és nehéz lekefélni, így amikor Armstrong és Aldrin visszatértek a holdkompba, a felszerelésükre tapadt holdi szennyeződés bejutott a kabinba, és furcsa szagot kezdett árasztani.
Az űrhajósok szerint olyan égett szaga volt, mint a kandallóhamunak, vagy mint a tűzijáték utáni levegőnek.
A tudósok soha nem kaptak lehetőséget arra, hogy megvizsgálják, mit is szagolt a legénység. Bár a holdi talaj- és kőzetmintákat lezárt tartályokban küldték a laboratóriumokba, amint a Földön kinyitották őket, a szag eltűnt.
JFK inkább a szovjetek legyőzésére összpontosított, mint az űrkutatásra.
Ez a tény talán nem meglepő. A hidegháború alatt az Egyesült Államok lényegében minden versenyt elveszített a Szovjetunió. 1961-ben azonban az akkori elnök, John F. Kennedy meghirdette az Apollo-programot, aminek célja az volt, hogy a Holdra elsőként amerikai űrhajós léphessen.
Egy 1962-es, tanácsadókkal és NASA adminisztrátorokkal tartott megbeszélésen JFK bevallotta:
Engem nem érdekel annyira az űr.
De érdekelte a hidegháború megnyerése. Alig néhány hónappal JFK beiktatása után a Szovjetunió felküldte az első embert az űrbe. Kennedy megkérdezte alelnökét, Lyndon B. Johnsont, hogyan tudna az USA győzelmet aratni a szovjetek ellen.
Johnson azt válaszolta, hogy az egyik legjobb módja az amerikai dominancia demonstrálásának az lenne, ha embereket küldenének a Holdra.
A szovjeteknek is ez volt a célja
Nem csak az Egyesült Államok akart Holdra küldeni embereket. A Szovjetunió is erre a bravúrra hajtott. De miután az amerikai űrhajósok előbb értek oda, a szovjetek igyekeztek titokban tartani erőfeszítéseiket.
Eleinte titoktartásra volt szükség, hogy senki ne tudjon megelőzni minket. Aztán később, amikor mégis megelőztek bennünket, azt is titokban kellett tartanunk, hogy senki ne tudja meg, hogy mi is erre készültünk, de lebőgtünk
- írta Jaroszlav Golovanov újságíró.
Az űrhajósok oldalsó járással készültek fel a mikrogravitációra
Hogyan készülsz fel arra, hogy elküldj valakit egy olyan helyre, ahol még soha senki nem járt? Az 1960-as években a NASA számára a válasz az volt, hogy olyan szimulációkat készítettek. A Hold alacsonyabb gravitációjú légkörében való járás szimulálására pedig az űrhajósokat szíjakkal oldalirányban felfüggesztették, majd egy ferde fal mentén sétáltak.
Készen álltak a halálra is
A holdraszállás minden idők legveszélyesebb küldetése volt, így az úrhajósok és a NASA is felkészült a legrosszabbra. A hivatalban levő amerikai elnöknek, Richard Nixonnak egy kész beszéde is volt erre az esetre, amit szerencsére végül nem kellett elmondania. A beszéd így kezdődött:
A sors úgy hozta, hogy azok az emberek, akik békével mentek felfedezni a Holdat, a Holdon fognak békében nyugodni.
Perceken múlt a leszállás
A holdkomp elvétette a leszállási helyet, túlrepültek a Nyugalom tengerén kijelölt pont felett. Armstrong felismerte, hogy az alattuk lévő nagy kráterek között nem lehet landolni, átvette az irányítást, és egy távolabbi helyen szállt le. Így viszont a Sasnak alig egy percre elegendő üzemanyaga maradt, mire sikerült letenni. Ha Armstrong kicsit tovább vacakol, a leszállást le kellett volna fújni, és vissza kellett volna térniük a parancsnoki modulba.
