A Hamupipőke eredettörténete nem is olyan romantikus, mint amilyennek a Disney mutatta. Ezeket a meséket különböző kultúrákban szőtték, amelyek mindegyike a saját nézeteit, hiedelmeit és félelmeit csatolta ahhoz, hogy lényegében újra és újra ugyanazt a történetet meséljék el: egy kívülálló sztoriját, aki álmokat felülmúló életet kap, és a bosszúról, amit azok érdemelnek, akik megpróbálták megakadályozni a főhőst.
Hamupipőke nagyrészt a Disney által készített történetének köszönhetően lett az egyik legnépszerűbb hercegnő. A lányt mostohaanyja és mostohatestvérei bántalmazzák, és lényegében a szolgájukként éli mindennapjait. Amikor pedig eljön a királyi ünnepség ideje, Hamupipőke nem vehet részt rajta, ám a jóságos tündérkeresztanya és egy varázslatos tök közbe nem avatkozik. Mire a mese véget ér, Hamupipőke megtalálja a hercegét – vagyis egészen pontosan a herceg találja meg őt –, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Ez azonban egy elég szelíd átirata az eredeti történetnek.
Ez is érdekelhet: A szépség többé nem elég – így változnak a világgal együtt a Disney-hercegnők
A klasszikus mese valójában a Tam és Cám című vietnámi történetből származik, amelyben az ármánykodó ellenfelet megfőzik. A Grimm testvérek pedig megalkották az Aschenputtel című mesét, amiben a gonosz mostohatestvérek szó szerint belefaragták a lábukat az üvegcipellőbe. Míg a történet indiai változata egy lopott nyakláncba száműzött női lélekről szól.
Más mesékhez hasonlóan a Hamupipőke változatai is különböző kulturális hiedelmeket, félelmeket és társadalmi eseményeket tükröznek. A történelem során és a világ minden táján az ártatlan főhős különböző neveket kapott, és sok esetben sokkal sötétebb utat járt be a boldogsághoz. A vérontás, a kannibalizmus és az öncsonkítás is beleszövődött az elbeszélésekbe, de a halál és a bosszú is gyakran megjelent ezekbe a mesékbe.
