Számtalan mesében feltűnik a gonosz mostoha alakja, aki elhatározza, hogy tönkreteszi mostohagyermekei életét. De mi a gyökere ennek az ősi archetípusnak?
Mindannyian ismerjük Hamupipőke, Jancsit és Juliska és Hófehérke történetét. Amellett, hogy ezek a történetek hasonló népmesei gyökerekkel rendelkeznek, mindegyikben ugyanaz a gonosztevő szerepel: a gonosz mostoha. De ki is ez a gonosz banya, és honnan ered a karaktere? Maria Tatar, a Harvard Egyetem német folklór szakértője szerint:
A lényeg mindig ugyanaz: mérgező rivalizálás két nő, gyakran egy idősebb és egy fiatalabb, vagyis a mostohaanya és a mostohalány között.
Római elődök
A gonosz mostoha egyik lehetséges eredete az ókori Rómába nyúlik vissza, és egy ikonikus figurához köthető: Livia Drusillához, az első római császárnéhez. Livia Augustus császár második felesége volt, aki azután került hatalomra, hogy Julius Caesar i. e. 44-ben több késszúrás általi halált halt.
A házasság idején Livia már egy Tiberius nevű fiú édesanyja volt. Augustus korábbi házasságából származó fiai, Gaius Caesar és Lucius Caesar meghaltak, Agrippa Postumust, Augustus unokáját pedig száműzték és meggyilkolták. Végül Livia fia, Tiberius öltötte magára a bíborszínt. Mindez a római polgárok számára gyanúsnak tűnt.
Az ókori Rómában nem volt illendő nyíltan kritizálni a hatalmon lévőket, különösen a császárt. De voltak más, finomabb módjai annak, hogy valaki kifejezze nemtetszését egy politikai döntéssel kapcsolatban, és a gyanú valószínűleg a neme miatt terelődött Liviára. Livia gonosz mostoha(nagy)anyaként való szerepének bebetonozásáért viszont Tacitus történetíró felel, aki Kr. u. 56 és 120 között élt. A római történelem általa írt változatában Livia egy cselszövő, kegyetlen és hataloméhes bábjátékos lett, aki semmitől sem riadt vissza, hogy biztosítsa fia helyét a trónon.
Gonosz mostoha a világ minden táján
Fotó: Shutterstock
A világ kultúráiban számos történet szól a mérgező női rivalizálásról. A konkrétumok gyakran az adott hely társadalmi normáinak megfelelően változtak: Afrika és Ázsia egyes régióiban például a mostoha egy gonosz második feleség alakját öltötte, aki megkínozta az erényes első feleséget, Európa egyes részein pedig féltékeny nővér vagy anyós lett.
Amikor Jacob és Wilhelm Grimm a 19. század elején nekilátott a német mesék összegyűjtésének és racionalizálásának, igencsak megbotránkoztak azon, hogy mennyi tartalmazott gonosz anya karaktert.
Sok anyát és anyóst mostohaanyára változtattak, hogy megőrizzék az anyaság szentségét
−magyarázta Tatar,
A másik ok, amiért a mostohaanyák kiemelkedő szerepet játszanak a korabeli népmesékben, az a szülés veszélyessége: sok nő valóban nem élte túl, és a gyerekek körülbelül fele mostohaszülővel nőtt fel.
A Grimm testvérek meséi mellett a 19. századi dán író, Hans Christian Andersen által ihletett filmek adták nekünk a valaha volt legikonikusabb gonosztevőket: Ursula, a tengeri boszorkány A kis hableányból, Maleficent a Csipkerózsikából és a gonosz királynő a Hófehérkéből. De mivel a társadalom továbbra is számot vet a nőkkel való bánásmóddal és ábrázolással, a Disney elkezdte rehabilitálni a gonosz mostohafigurákat.
Tatar ezt a változást pozitívnak látja:
A régi idők történetei bizonyos értelemben szentek számomra, de már nem a 19. században élünk, az értékeink megváltoztak, így az általunk mesélt történeteknek is változnia kell.
Forrás: Live Science
