Inês de Castro a 14. század első felében született egy előkelő galíciai családban. Fiatalon került a portugál királyi udvarba, ahol Konstancia kasztíliai hercegnő udvarhölgyeként szolgált. Konstancia 1340-ben ment feleségül Péter portugál trónörököshöz, aki azonban hamarosan beleszeretett Inêsbe. Kapcsolatuk a palota falain belül nyílt titokká vált, és komoly feszültséget okozott a királyi családban.
Péter apja, IV. Alfonz király egyre veszélyesebbnek tartotta a kapcsolatot. Attól félt, hogy Inês befolyásos galíciai rokonai beleszólnak a portugál politikába, és veszélybe sodorják a trónöröklést. A király 1344-ben száműzte az asszonyt az udvarból, ám ezzel sem sikerült véget vetnie a viszonynak. Konstancia halála után Péter és Inês együtt éltek, kapcsolatukból pedig több gyermek is született. Alfonz végül 1355 januárjában elrendelte Inês meggyilkolását. Az asszonyt Coimbrában ölték meg, miközben Péter távol volt otthonától.
A trónörökös bosszút esküdött, és fegyveresen is szembefordult apjával. A konfliktus később rendeződött, de Alfonz 1357-es halála után Péter királyként folytatta az elégtétel keresését. Két, a gyilkosságban részt vevő férfit elfogatott és kivégeztetett.
Péter trónra lépése után kijelentette, hogy évekkel korábban titokban feleségül vette Inêst. Az állítólagos házasságot 1360-ban hivatalosan is bejelentette, ezzel próbálva törvényesíteni közös gyermekeik helyzetét. A legenda szerint a király ennél is tovább ment. Kiásatta szerelme holttestét, díszes ruhába öltöztette, majd koronát helyezett a fejére. Az udvar tagjainak állítólag sorban kellett járulniuk elé, hogy kezet csókoljanak a halott királynénak. A történészek azonban nem találtak bizonyítékot erre a szertartásra. A jelenet csak jóval későbbi irodalmi feldolgozásokban jelent meg, így minden valószínűség szerint legendáról van szó.
Az viszont bizonyos, hogy Péter méltó síremléket készíttetett Inês számára az alcobaçai kolostorban, ahol később őt magát is eltemették. A két gazdagon díszített síremléket egymással szemben helyezték el. A hagyomány szerint azért, hogy az utolsó ítélet napján, feltámadásukkor elsőként egymást pillanthassák meg.
Olvasd el ezt is!