Mintha egy sátáni rítus kezdődne: ez Goya egyik legijesztőbb képe
Három boszorkány lebeg az éjszakai égbolton, közöttük egy szenvedő férfitest látható. Állapotát rejtély övezi: nem tudni, él-e még, elrabolták-e, vagy éppen egy rítus áldozatává válik. A földön két alak próbál menekülni a látvány elől, a sötétben pedig egy szamár figyeli mozdulatlanul a jelenetet. Francisco de Goya A boszorkányok repülése című festménye több mint két évszázada zavarba ejti a nézőket.
A boszorkányok repülése (Vuelo de brujas) 1798-ban, évekkel Francisco Goya híres fekete festményei, köztük a Szaturnusz felfalja fiát előtt készült. Azonban már ezen a korai művén megjelent mindaz, ami később alkotásainak védjegyévé vált: a babonák, a félelem, a fanatizmus és az emberi tudatlanság nyugtalanító világa.
A festmény eredettörténete akkor kezdődött, amikor Osuna hercege és hercegnéje egy hat képből álló sorozatot rendelt Goyától egy Madrid melletti birtokra. A felvilágosult gondolkodású házaspárt egyszerre érdekelte az észszerűség és a természetfeletti.
A boszorkányok repülésén a három lebegő alak hegyes fejfedőt visel, amelyet apró kígyók díszítenek. A forma az inkvizíció által megbélyegzett eretnekek süvegét idézi, így a jelenet a vallási hatalom kritikájaként is értelmezhető. A boszorkányok felfújt arccal hajolnak áldozatuk fölé. Egyes magyarázatok szerint kiszívják a vérét, mások úgy vélik, mérgező leheletet fújnak rá, esetleg maguk közé akarják fogadni.
Goya azonban szándékosan nem ad támpontokat. A kép nyugtalansága éppen abból fakad, hogy a következő pillanatot már a nézőnek kell elképzelnie. A földön fekvő férfi befogja a fülét, mintha attól remélne védelmet, hogy nem hallja, mi történik. Társa egy fehér lepellel takarja el a fejét, és kezével régi bajelhárító jelet mutat. A közelükben álló szamár sem véletlen részlet: ezek az állatok a festő művein gyakran a tudatlanság és a makacs ostobaság jelképei.
Egy művészettörténészi értelmezés szerint a festmény kompozíciója José de Cañizares 1716-os, El dómine Lucas című komédiájának egyik jelenetéhez kapcsolódhat. A darabban Don Lucast egy állítólagos kísértettel tévesztik meg, saját babonás hiszékenysége pedig nevetség tárgyává teszi. A történet eredetileg erős társadalomkritikaként szolgált, Goya ugyanezt az alaphelyzetet azonban lidérces jelenetté alakította.
Mindezek után az is rejtély, hogy a Prado Múzeumban őrzött festmény miért nem tartozik Goya legismertebb művei közé. Hiszen már ezen a vásznon kirajzolódik az a sötét világ, amely később a fekete festményekben teljesedett ki.
Olvasd el ezt is!