Amikor Édouard-Léon Scott de Martinville feltaláló 1860-ban gyermekdalokat énekelt egy fonoautogramba, valószínűleg eszébe se jutott, hogy ezt a felvételt valaha is lejátsszák majd – ma már viszont bárki meghallgathatja a 165 éves hangsávot.
A viaszhengerrel felszerelt fonográf előfutára, a fonoautogram ugyan képes volt rögzíteni a hanghullámokat, de nem lehetett kimeneti eszközzé alakítani, vagyis a felvételek lejátszása lehetetlen volt vele.
Ez is érdekelhet! Tudósok hanggá alakítottak át gravitációs hullámokat – videó
Édouard-Léon Scott de Martinville feltaláló célja elsősorban a gyorsírás hatékonyabbá tétele volt, ezért a fotográfiából kölcsönvett ötlettel megkísérelte a hangot fizikai formában leképezni. Fonoautogramja a hangrezgéseket egy membránon keresztül vette fel, amely egy tollat mozgatott egy fekete festékkel borított forgó hengerrel szemben.
Scott itt hamar problémába ütközött, hiszen a felvételt az 1800-as évek végén képtelenség volt lejátszani. A férfi ezért aztán visszatért a könyvkereskedelemhez, a találmánya pedig néhány papírtekerccsel együtt múzeumba került.
2008-ban amerikai hangtörténészek felfedezték ezeket a tekercseket, amelyekkel a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumhoz és az IRENE nevű szoftverhez fordultak. A szoftvert arra tervezték, hogy fonográf-hengereken rögzített hangokat fizikai érintés nélkül nyerje ki.
Ha tovább olvasnál: 6 páratlan némafilm, amit egyszer mindenkinek látnia kellene
Az első próbálkozás után azonnal kiderült, hogy a felvételen az Au Clair de la lune kezdetű francia gyermekverset énekli valaki – Scott jegyzeteit megvizsgálva pedig a kutatók rájöttek, hogy maga a feltaláló dalol.
Ezután következett a kinyert hangok zajmentesítése, aminek köszönhetően ma már bárki meghallgathatja a 165 éve készült felvételt.
Forrás: Open Culture
