A halálnál rosszabb az öregedés – kritika A szerről

A női rendezők közül a francia Coralie Fargeat kimondottan és felvállalva dolgoz fel feministának bélyegzett témákat, és nem riad vissza a brutális, sokkoló képsoroktól sem. Igaz volt ez az állítás első filmjére, A bosszúra is, amelyben egy fiatal lány száll szembe az őt elnyomó férfiakkal – mégpedig a lehető legkegyetlenebb módszerekkel.

A nemrégiben bemutatott A szer azonban még ennél is messzebb megy: a Demi Moore főszereplésével készült alkotás egy feminista kiáltvány, amelyben bűn megöregedni, valamint ahol a férfiak mondják meg, hogy mennyit ér egy nő. S ha mindez nem lenne elég, a produkció véresebb és gyomorforgatóbb, mint a legbrutálisabb Tarantino- és Cronenberg-filmek együttesen.

A film története nem túl bonyolult: adott az épp ötvenedik születésnapját ünneplő hollywoodi sztár, Elisabeth Sparkle (Demi Moore), aki a fitneszvideóival küzdötte fel magát a csúcsra. Csakhogy Sparkle már nem csillog úgy, mint a karrierje elején, ezért egyik pillanatról a másikra ki is rúgja a csatorna felháborítóan hímsoviniszta vezetője, Harvey, akit a zseniális Dennis Quaid alakít.

A tévé előtt ülve Sparkle aztán megkapja azt a kérdést, ami a film legfontosabb mondata is egyben:

„Álmodtál valaha önmagad jobb változatáról?”

A válasz pedig egyértelmű igen: az egykori fitneszguru semmi mást nem szeretne jobban, mint újra fiatal és vonzó lenni.

Épp ezért egy különleges szerhez nyúl, amely gyakorlatilag klónozza őt, létrehozva ezzel egy tökéletesebb, feszesebb, a férfiak által támasztott elvárásoknak jobban megfelelő verziót önmagából. Ő Sue, akit a feltörekvő tehetség, Margaret Qualley alakít.

Még több filmes hír! 6 Greta Gerwig-film, amit szeretni fogsz, ha tetszett a Barbie

Ennél többet spoilerezés nélkül nehéz lenne mondani a történetről, de A szernek az egyik legnagyobb előnye az, hogy a cselekmény háttérbe szorul a film – segélykiáltásnak is beillő – üzenete mögött.

A szer sok minden miatt működik, de az egyik legfontosabb maga a főszereplő, Demi Moore. A színésznő, aki az 1996-ban bemutatott Sztriptíz című filmmel vált világszerte ismertté, a karrierje kezdete óta előszeretettel vetkőzik a kamerák előtt, és a több évtizedes pályafutása során az újságok mindig is többet foglalkoztak a külsejével, mint a tehetségével. Emlékezetes, hogy ő volt az első, aki terhesen meztelenre vetkőzött a kamerák előtt, ami 1991-ben a kor legnagyobb botrányának számított. Egyszóval:

Demi Moore-t színésznőként sosem ismerték el igazán, megmaradt a tökéletes nő szimbólumának Hollywoodban.

És épp ezért volt hatalmas húzás a most 62 éves színésznőt felkérni egy olyan szerepre, amelyben egy kiöregedett, elhasznált hollywoodi hírességet alakít. Mert Moore valójában nem egy karakter bőrébe bújik, hanem önmaga. Aki a kora miatt már régóta nem kell Hollywoodnak, hiszen évek óta semmilyen komolyabb szerepet nem kapott. Akinek minden mozdulatában, minden gesztusában benne van a mellőzöttség miatt érzett düh és kétségbeesés.

Ráadásul Moore a film háromnegyed részében meztelen. És látszik a kora. Látszik, hogy nem tökéletes, hogy nem olyan, mint húsz évvel ezelőtt volt.

És bár Demi Moore még a hatvanon túl is irigylésre méltóan gyönyörű, erről teljesen mást gondolnak a filmben szereplő férfiak, de mást gondol Hollywood is.

Ez is érdekelhet! 10 film a női erőről a nemzetközi nőnap alkalmából

Szerintük ugyanis a Moore által alakított Sparkle ötvenévesen elhasznált, öreg és senki nem akar egy ilyen nőt nézegetni a tévében. Főleg akkor nem, ha nézegethet huszonéves, fiatal lányokat is.

Fargeat az alkotásával egyértelművé teszi, hogy a társadalomban óriási teret nyert a gondolat, miszerint az öregedés a legrosszabb, ami az emberrel történhet. Sőt, a rendező továbbmegy: a vérben tocsogó jelenetekkel azt üzeni a nézőknek, hogy az öregedés rosszabb a halálnál.

Az ageism kultúrájában ez persze nem egy újkeletű gondolat, de a megvalósítása forradalmi. Már csak a film műfaját tekintve is, ugyanis akármennyire drámai a főszereplők küzdelme a fiatalság megőrzéséért, mégiscsak egy ízig-vérig testhorrorról van szó, mégpedig a legbrutálisabb fajtából.

A francia rendező a műfaj nagyjai – David Cronenberg, John Carpenter vagy Stuart Gordon – előtt is tiszteleg egy-egy jelenettel, de sokszor még az ő brutalitásukat is felülmúlja. Könnyen lehet, hogy sokak szerint egyes esetekben túlzásokba is esik, de a film alapvetően az első jelenettől az utolsóig minden részletében túloz, minden képkockában elrugaszkodik a valóságtól.

A fitneszvideókban gyakorlatilag premier plánban, kimerevítve mutatja meg a női szereplők legintimebb testrészeit. Quaid karaktere például groteszk módon csúszik át egy karikatúrába, a fiatalságért folytatott harc közben elhatalmasodó őrületet pedig az egyre abszurdabb képi világ egészíti ki.

A filmet végigkíséri az a már-már szájbarágós, mégis rendkívül hatásos megoldás, ahogy párhuzamba állítja a fiatal Margaret Qualley tökéletes idomait Demi Moore – egy idő után szó szerint – rothadó testével.

Ezt is olvasd el! „Magadnak kell kitalálni a dolgokat” – kritika az Egy százalék indiánról

A filmre már most sok szempontból a jövő évi Oscar egyik nagy esélyeseként tekintenek. Moore szinte biztosan megkapja a legjobb női főszereplőnek járó jelölést, de a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában is nagy esélyekkel indul az alkotás – ezt a díjat Cannes-ban el is nyerte.

A szer szinte minden igényünket kielégíti, főleg akkor, ha nem riadunk vissza annyi vértől, amennyi még Tarantino filmjeiben sincs.

Egyetlen dolgot nem kapunk meg az alkotástól: a feloldozást. A filmből ugyanis hiányzik a katarzis.

A két főszereplő az utolsó utáni képkockáig küzd a fiatalságáért – vagyis azért, hogy elfogadja őket a társadalom. Ez azonban nem valósul meg, a moziból távozva pedig mindenki úgy érezheti, hogy az öregedés tényleg rosszabb a halálnál.

A szer, 142 perc, 10/8