30 éves a Ponyvaregény, amivel Tarantino forradalmasította a filmkészítést

Amikor az eredeti forgatókönyvet olvastam, nem hittem el a történetet. Azonnal újraolvastam. Úgy gondoltam, hogy ha a stúdiók zöld utat adnak a filmnek, hogy a forgatókönyv szerint készüljön el, az fantasztikus lesz

– emlékezett vissza Samuel L. Jackson a Ponyvaregényre. Quentin Tarantino egyedi stílusával, történetmesélő technikáival nemcsak új szintre emelte a filmkészítést, de meghatározta a következő évtizedek filmgyártását is. A Ponyvaregény 1994-es bemutatása után azonnal kultfilmmé vált, hatását pedig az is jelzi, hogy a mai napig különböző aspektusok szerint elemzik a szakértők. A film nemcsak a közönség, de a kritikusok kedvencévé is vált, hiszen elnyerte a cannes-i filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát, a BAFTA- és Golden Globe elismerései mellett összesen 7 Oscar-díjra jelölték, melyek közül a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában nyert. Hozzá kell tenni, hogy olyan filmekkel versenyzett, mint a Forrest Gump vagy A remény rabjai, ami az IMDb szerint minden idők legjobbja.

Előtérbe kerültek a független filmek

Ha megértjük, hogyan alakult a filmipar az ezredforduló előtti évtizedekben, nem lepődünk meg a Ponyvaregény sikerén. A hetvenes évek végétől kezdve egyre élesebb vonal választotta el a független és a hollywoodi filmeket. A nyolcvanas években már főként a nagyszabású, akció- és fantasy tematikájú filmek domináltak. A stúdiók leginkább az egyszerű és könnyen befogadható cselekményű alkotásokat részesítette előnyben, mint például a Csillagok háborúja, a Terminátor – A halálosztó, a Vissza a jövőbe vagy a Drágán add az életed!. Ezzel párhuzamos a független filmekre csak nagyon szűk réteg volt kíváncsi. Ekkoriban kezdtek el nagyobb sikereket aratni az olyan rendezők, mint David Lynch vagy Todd Haynes. A szintén feltörekvő független filmek táborát erősítő Quentin Tarantino egészestét játékfilmjével azonban rögtön a figyelem középpontjába került. A műfajilag formabontó és egyedülálló stilisztikai megoldásaival a film azonnal kasszasikerré vált, ezzel megpecsételve a független filmipar sorsát. Innentől kezdve előtérbe kerültek a több dimenziós szerzői filmek is, a stúdiók pedig sokkal szívesebben engedtek zöld utat a bonyolultabb alkotások is.

Ez is érdekelhet! Samuel L. Jackson elárulta, miért szeret Quentin Tarantinóval dolgozni

A több szálon futó cselekményben két bérgyilkos, egy bokszoló, egy rabló pár és egy maffiafeleség mindennapjait ismerhetjük meg. A cselekmény túlzó, karikaturisztikus ábrázolásmódja miatt lehetetlen eldönteni, hogy tisztelgés a gengszterfilmek és az alvilági figurák előtt, vagy pont, hogy annak kiparodizálása. Talán egyszerre mindkettő, ahogy az is egyértelmű, hogy a sokszor izgalmas kameramozgásokkal (egy szereplő monológja alatt a kamera végig közelről veszi a tarkóját) és a kibontatlanul hagyott mellékszálakkal (mi van a dobozban?) a rendező magasról tesz a nézői igények kielégítésére.

A főszereplők karrierje 

A sajátos stílusjegyekben bővelkedő film kulturális hatása mellett nem elhanyagolható az sem, hogy olyan színészeket elment sztár státuszba, mint Uma Thurman vagy Samuel L. Jackson. A Jules karakterét alakító színész a Ponyvaregényben nyújtott alakítása előtt csak kevésbé ismert független filmekben játszott. a GQ magazinnak elmondta, a szerepet Tarantino kifejezetten rá írta. A kilencvenes években egyedül Bruce Willis számított ismert színésznek, aki korábban a Drágán add az életed főszerepével robbant be. Tarantino egyébként Vincent Vega karakterével megmentette John Travolta leáldozóban lévő karrierjét, aki akkoriban szinte semmilyen lehetőséget nem kapott. Egy interjúban a rendező elmondta, hogy mindig is nagyon tehetségesnek találta Travoltát, így nem volt kérdés számára, hogy főszerepet kap a filmben. Elképzelhető, hogy a Ponyvaregény nélkül ma nem feltétlenül ismernénk ezeket a neveket, mivel például Harvey Keitel és Tim Roth is a Ponyvaregénynek köszönheti szélesebb körű ismertségét.

Tisztelgés a kedvenc alkotásai előtt – vagy nem?

A kétezres évek előtt jelentek meg a posztmodern filmek, melyek teljesen új narratívát vittek a filmiparba: egyre több filmkészítő kérdőjelezte meg a mainstream alkotások műfaji sajátosságait és történetmesélésének módjait. A posztmodern filmek alapvetően azt a kérdést feszegették, hogy a művészetben lehet-e még újat alkotni, így egyre többen vettek át korábbi művekből különböző elemeket, majd azokat újraértelmezve felhasználtak sajátjukban. A Ponyvaregény is így készült, a szemfüles nézők rengeteg utalást fedezhetnek fel. Uma Thurman és John Travolta híres táncjelenete például erősen hajaz az 1964-ben bemutatott Külön banda című krimi egyik jelenetére, de ismerős lehet akkor is, ha láttuk Frederico Fellini híres, 8 1/2 című filmjét. Az ikonikus táncmozdulatokat pedig az 1966-os Batman és az 1970-es animációs film, a Macskarisztokraták inspirálta.

Fontos megemlíteni, hogy Tarantino rendezői karrierje előtt videotékában dolgozott, gazdag filmtörténeti ismeretét és lexikális tudását még a szakértők is megirigyelnék. Ami azonban a posztmodern filmek között is egyedivé teszi a Ponyvaregényt, hogy Tarantino nem csak egy-egy korábbi filmre tesz utalást, hanem gyakorlatilag mint egy kollázs, különálló apró momentumokat mos össze, melyeket egy, nagy jelenetté formál, mintha csak régi textilekből állítana elő egy új ruhadarabot.

Mindez a mai napig vitatott a téma, hiszen sokak szerint Tarantino nem más, mint tolvaj, a filmjei pedig nem eredetiek, míg mások pont ebben látják zsenialitását. A kollázsszerű filmkészítése ma már védjegyének számít. Néha megelégszik egy apró utalással, néha azonban egy-egy jelenet kísértetesen hasonlít egy már létező alkotásra.

Minden egyes, valaha lekészült filmből lopok. A legnagyobb művészek mind ezt csinálják. Lopnak, nem pedig tisztelegnek más művészek előtt

– fejtette ki véleményét a rendező 1994-ben, az Empire magazin interjújában. Habár a Ponyvaregény előtt is számos rendező élt ezzel az eszközzel, a kultfilm megjelenése után még népszerűbbé vált.

Ajánljuk figyelmedbe! 5 filmes táncjelenet, amit nehéz ülve végignézni

Popkulturális utalások, az ikonikus ruha

Popkulturális hatása sem elhanyagolható, hiszen a Samuel L. Jackson által játszott karakter, Jules monológja a bibliából szállóigévé vált, ahogy a negyedfontos sajtburger is felkapottá vált a film bemutatója után. Tarantino filmjeiben óriási hangsúlyt fektet a zenére is, az egyik leghíresebb például Chuck Berry You Never Can Tell című száma, melyről azóta mindenki a Jack Rabbit Slim's étterem híres táncjelenetére asszociál. A filmben számos popkulturális utalás is észrevehető, mint például Madonna vagy a Szombat esti láz (a táncos film, melyben John Travolta volt a főszereplő).

- YouTube

Nem elhanyagolható Uma Thurman ruhatára sem, melyet Mia Wallace maffiafeleségként visel. A rövid, „bob“ stílusú haja, a sötét színűre festett körme, fehér, bő inge és fekete nadrágja azonnal beitta magát a divattörténelembe, nem mellesleg az elmúlt két évtized legnépszerűbb halloweeni jelmezévé vált. Jelentőségét azt is jelzi, hogy az egyszerű ruhapárosítás ellenére is a legtöbb filmrajongó azonnal felismeri a Ponyvaregényben játszott karaktert, ahogy Quentin Tarantino cameója is egészen vicces, hiszen nem visel mást, csak pizsamát és egy mintás köntöst, mintha csak a Maffiózók című sorozatból ismert Tony Soprano, a kilencvenes évek legnagyobb maffiózója lenne.

Történetmesélés, öncélú erőszak

A Ponyvaregény egyik különlegessége, hogy nem lineárisan mutatja be a történetet, hanem darabokra szabdalva ugrál az időben, így a nézőnek kell összeraknia, hogy pontosan mi történik. Tarantino fejezetekre szedte a cselekményt és „véletlenszerűen“ tálalta azt, így a folyamatosan fenntartott feszültség mellett a nézők végig izgulhatják a filmet. A kilencvenes években ez teljesen eltért a megszokottól, így egyedülálló vágásának is köszönheti hírnevét. A Ponyvaregény a filmiparra gyakorolt hatását mi sem bizonyítja jobban, minthogy a leghíresebb angol szótár, az Oxford English Dictionary hivatalossá nyilvánította a „Tarantinoesque“ (Tarantino-szerű) szót, melyet így magyaráz:

Quentin Tarantino filmjeire hasonlít, utánozza vagy emlékeztet rájuk. Tarantino filmjeit főként szemléletes vizualitás, stilizált erőszak és nem lineáris történetszálak, valamint olyan filmbeli utalások jellemzik, melyek felismeréséhez műveltségre van szükség.Gyakoriak a szatirikus témák és éles párbeszédek.

-

Kusza történetszálai mellett filmjeiben, természetesen a Ponyvaregényben is megjelenik az erőszak, melyet vizuálisan erőteljesen ábrázol, sokszor pedig már túlzó eszközöket alkalmazva mutat be egy-egy erőszakos jelenetet. Egyik elhíresült interjújában a riporter arról kérdezi, mégis miért kell ennyire durva jeleneteket ábrázolnia a filmben, mire kiabálva csak annyit válaszol, „azért, mert jó móka!“. A Tarantino-esque jelzőt rengeteg kortárs filmre rá lehet sütni, többek között ilyen például Guy Ritchie híres, Blöff vagy A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső filmjei, de az IMDb több mint száz ilyen alkotást szedett listába.