A Geophysical Research Letters című folyóiratban közzétett tanulmányban a bolygó ragyogását követték nyomon 1998 és 2017 között. Ez mintegy 1500 éjszaka adatait öleli fel, amelyeket a dél-kaliforniai Big Bear Napfigyelő Intézetben gyűjtöttek össze.
Mindezt az úgynevezett „földfény" megfigyelésével érték el, amely a Föld által a Hold sötét oldaláról visszavert fényt jelenti, ami halvány ragyogást kölcsönöz a sötétebb éjszakai égbolton.
Ezeket a méréseket kombinálták a Nap fényességére vonatkozó adatokkal, valamint a NASA Clouds and the Earth's Radiant Energy System (CERES) projektjének a Föld fényvisszaverő képességére (vagy albedójára) vonatkozó műholdas elemzésével.
Az eredmény szerint a Föld fényessége a '90-es évek óta mintegy fél százalékkal halványodott.A csökkenés legnagyobb része pedig a 2017-ig tartó utolsó három évben következett be (ekkor ért véget az elemzés), majd 2018 és 2019 folyamán ennél is meredekebb csökkenés következett.
A 0,5 százalék elsőre nem tűnik soknak, de Philip Goode, a New Jersey Institute of Technology csillagásza, a tanulmány vezető szerzője ezt rögtön meg is cáfolja:
Az albedó csökkenése óriási meglepetés volt számunkra, főleg az utolsó három év adatai, miután 17 éven át szinte változatlan értéket láthattunk.
A kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a Nap fényességének változása nem függ össze a Föld elsötétedésével. A tanulmány szerint a bolygón kellett valaminek megváltoznia. Ez a valami pedig az alacsonyan fekvő felhők megfogyatkozása lehetett a Csendes-óceán keleti része felett, ahol a tengerfelszín hőmérséklete meredeken emelkedett, ami „valószínűleg összefügg" az éghajlati válsággal.
A tudósok korábban azt jósolták, hogy a melegedő éghajlat több felhőhöz vezethet, ami miatt a nap hőjének nagyobb része tükröződik vissza, és kevesebbet tartanak vissza az üvegházhatású gázok. De a mostani eredmény éppen az ellenkezőjét mutatja.
(Dazed)
