Dubrovnik óvárosa
A Trónok harca minden bizonnyal a leghíresebb városává tette Dubrovnikot a dalmát partvidékén. Mégsem ez az egyetlen város, ahol filmbeli helyszín várja a látogatókat. A tiszta, tintakék víz, az évszázados falak és katedrálisok, a városok történelme nem csupán nyáron érdekesek. Egy kis városnézés a szomszédban.

Split

Getty Images

Amikor Diocletianus római császár visszavonult, és Kr. u. 295-305 között felépítette 7 hektáros palotáját, amelyet 2 méter vastag és 22 magas falak vettek körül. A fal még mindig áll, de ma a Riva sétány választja el a tengert Split óvárosának szűk, kanyargós, kőburkolatos utcáitól.

Az évszázadok során a palota építőköveit, falait és sétányait a helyiek beépítették otthonaikba és üzleteikbe. Az egykori palota római kori építészetének felvillanásai keverednek a velencei, bizánci és más építészeti stílusok zsúfolt keverékével.

A palota szíve az Oszlopcsarnok (perisztilium) volt, ami egy kora reggeli séta mellett hatalmas élményt nyújt egy kávéval a kézben. Az UNESCO 1979-ben nyilvánította a területet a világörökség részévé.

Trogir

Shutterstock

A görögök által i.e. 385-ben alapított Trogir történelmét a Trogir Városi Múzeum mutatja be. A National Geographic által a 10 legjobb szigetvárossá nyilvánított Trogir óvárosa autentikus középkori hangulatot áraszt, ami miatt az egész városra kiterjedő múzeum hírnevet szerzett. Az 1200-as évektől az 1400-as évekig épségben megmaradt épületek sokasága, a védő városfalak, a szűk kőutcák, a díszes kapuk és a Kamerlengo erőd még inkább hozzátesz a történelmi bájhoz.

Trogir óvárosát – amelyet hidak kötnek össze a szárazföldön és a Ciovo szigeten található modernebb városrészekkel – 1997-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

A román és reneszánsz építészet, a történelmi, szűk utcák és a híres piac mellett ajánlott megnézni a 47 méter magas Szent Lőrinc-székesegyházat, ahonnan elképesztő kilátás nyílik.

Hvar

Shutterstock

Hvar városa a történelmi épületeivel és a modern kultúra keverékével csábítja a látogatókat, ami kiváló kiindulópont az egész sziget felfedezéséhez. A Szent István-székesegyház lábánál lévő téren érdemes időt tölteni, ahol butikokat, szuveníreket, éttermeket és bárokat is találhatunk. Az egykor két erődített város közötti mély öbölben elterülő piactér a legnagyobb egész Dalmáciában. A térről kanyargós és keskeny kőburkolatú utcák és lépcsők vezetnek a rejtett éttermekhez, szállodákhoz, galériákhoz és üzletekhez.

Több tucatnyi túra indul Hvar városából; csak ki kell választani egy témát – bor, tengeri barlangok, a többi sziget – vagy programot, a kajakozástól a kerékpározáson át a vitorlázásig. Hajótaxik viszik a napozókat a szomszédos Pakleni-szigetek strandjaira. Érdemes szezonon kívül menni, mert a nyári hónapokban tömegre és magasabb árakra lehet számítani.

Korcula

Shutterstock

Korcula szigetén elterülő Korcula óvárosa a vízpartról nézve olyan, mint egy képeslap borítója. A vörös cseréptetők szorosan egymás mellé csoportosulnak, amik a megszámlálhatatlan impozáns, kerek, szürke kőtornyok és kopott falak fölé emelkednek.

Ezek fölött is ott van a Szent Márk katedrális halványarany harangtornya, amely olyan kék égboltot rajzol ki, mint a tenger.

Közelről Korcula óvárosi része ugyanilyen festői a főkapuhoz vezető lépcsőkkel, a kopott kőfalakkal, a fákkal szegélyezett vízparttal és a szűk, kövekkel burkolt utcákkal (amelyek nagy része lépcsősor).

Dalmácia legtöbb régi városától eltérően Korcula utcáinak elrendezése kihasználja a hűsítő tengeri szellő előnyeit. Minden utca a Szent Márk katedrális előtti főutcára vagy központi térre vezet. A panorámás kilátásért egy kis díj ellenében felmehetünk a 30 méter magas harangtoronyba, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik.

A butikok, szuvenírboltok és éttermek mellett a város több múzeummal is büszkélkedhet. A Korcula Városi Múzeum a város történelmét mutatja be, míg a Püspöki Kincstár Múzeum és az Ikon Múzeum a vallásos művészetet mutatják be. A Marco Polo Múzeum is itt található, ahol a felfedező életét és lakhelyét mutatják be, azt állítva, hogy Korculán született (a legtöbb történész Velencét említi születési helyként). A város felfedezésére legalább két óra szükséges, ha az étkezést és a vásárlást nem számítjuk.

(Travel Awaits)


A figyelmetekbe ajánljuk