Egy friss tanulmány szerint a halfogyasztás rosszabb hatással lehet az éghajlatra, mint azt korábban gondoltuk volna.


Korábbi kutatások szerint a tenger gyümölcsei kisebb szénlábnyommal rendelkeznek, mint más állati eredetű fehérjék, mivel a halászat nem igényel termőföldet vagy állattartást.

Egy új tanulmány azonban azt állítja, hogy a tengerfenéken húzódó, nehéz hálókkal történő halfogás – az úgynevezett vonóhálós halászat – globálisan körülbelül ugyanannyi szén-dioxidot (CO2) bocsát ki, mint a légi közlekedés. A vonóhálós halászat során a tengerfenék üledékeit, amelyek hatalmas szén-dioxid-nyelőként működnek, megbolygatják, felforgatják - és ez a CO2 felszabadulását eredményezi.

„Az óceán tele van apró élőlényekkel, amelyeket planktonnak nevezünk, mikroszkopikus algákkal, mikroszkopikus garnélarákokkal. A legtöbb ilyen élőlény, amikor elpusztul, az óceán fenekére süllyed és évezredek, évmilliók során ezek a kis organizmusok felhalmozódnak, végül, pedig iszapot képeznek"

– nyilatkozta Dr. Sala, a National Geographic rezidens kutatója és a Nature-ben megjelent tanulmány vezetője.

A szakértő számításai szerint átlagosan mintegy 1Gt (gigatonna) szén-dioxid keletkezik a fenékhalászati tevékenység során, ami a globális CO2-kibocsátás mintegy 2%-a. Összehasonlításképpen, a becslések szerint a légi közlekedés évente a globális kibocsátások mintegy 1,04 Gt-ot, azaz 2,5%-át bocsátja ki. Ijesztő, nem de?

Azért is, hiszen a vonóhálós halászat az egyik legelterjedtebb halászati módszer a világon, és ez teszi ki az Egyesült Királyság éves halfogásának felét.

Akadnak olyanok, akik vitatják a tanulmány hitelességét, és attól tartanak, hogy Dr. Sala túlbecsülte a halászatból származó CO2-kibocsátást. A dél-afrikai mélytengeri Vonóhálós Halászattal Foglalkozó Iparági Szövetség szerint még nem tudni, mennyi szén jut az óceánból a légkörbe.

(BBC)

A figyelmetekbe ajánljuk