Egy új, vad elmélet szerint a féreglyukak közel sem annyira katasztrófálisak, mint az eddig gondoltuk róluk. Kifejezetten stabilak.
A féreglyukak, vagyis a fekete lyukak közötti portálok stabilak lehetnek, állítja egy vad új elmélet. Az eredmények ellentmondanak a korábbi vélekedésnek, miszerint ezek a téridőn átvezető hipotetikus átjárók azonnal összeomlanának. Minderre úgy jutottak, hogy az ilyen féreglyukak leírására használt relativitáselmélet matematikájában lévő apró különbségek végül drámaian megváltoztatták a viselkedésükről alkotott általános képünket.
A relativitáselmélet olyan, mint egy gép. Beleteszünk bizonyos tárgyakat, például egy tömeget, vagy egy részecskeelrendezést, a gép pedig kiadja, hogyan fog viselkedni az az idő múlásával a gravitáció hatására. Az általános relativitáselméletben minden a térben és időben történő mozgásra épül. A tárgyak bizonyos fizikai koordinátákból indulnak ki, mozognak, és más koordinátákban kötnek ki.Bár az általános relativitáselmélet szabályai rögzítettek, maga az elmélet nagy szabadságot biztosít e koordináták matematikai leírásához.
A fizikusok ezeket a különböző leírásokat metrikáknak nevezik. Gondolj a metrikákra úgy, mintha különböző módon írnád le, hogyan jutsz el valahova. A metrika minden esetben más és más, de mindegy, hogy melyik metrikát választod, végül úgyis eljutsz ugyanoda. A féregjárat legegyszerűbben úgy konstruálható, hogy a fekete lyuk gondolatát kiterjesztjük a tükörképével, a fehér lyukkal. Ezt az ötletet Albert Einstein és Nathan Rosen vetette fel először, ezért nevezik a féreglyukakat néha Einstein-Rosen-hidaknak.
Míg a fekete lyukak soha semmit nem engednek ki, addig a fehér lyukak soha semmit nem engednek be. Egy féreglyuk létrehozásához egyszerűen fogunk egy fekete és egy fehér lyukat, és összekötjük a szingularitásaikat. Ez egy alagutat hoz létre a téridőn keresztül. Az eredmény? Egy nagyon rosszul viselkedő alagút. Einstein és Rosen a féreglyukat a szokásos Schwarzschild-metrikával építették fel, és a féreglyukak legtöbb elemzése is ezt a metrikát használja. Ezért Pascal Koiran fizikus az Eddington-Finkelstein-metrikát használta helyette.
Koiran úgy találta, hogy az Eddington-Finkelstein-metrika használatával könnyebben nyomon követheti egy részecske útját egy hipotetikus féreglyukon keresztül. Megállapította, hogy a részecske véges idő alatt átkelhet az eseményhorizonton, beléphet a féregjárat alagútjába, és kiléphet a túloldalon. Az Eddington-Finkelstein-metrika nem viselkedett rosszul a pálya egyetlen pontján sem. Persze ott van a termodinamika, ami alapján a fehér lyukak instabilag. Ugyanakkor Koiran rámutat, hogy a féreglyukak mégse olyan katasztrófálisak, mint eddig gondoltuk.
(Forrás: ScienceAlert)
