A Föld mágneses pólusváltása és a naptevékenység csökkenése olyan élhetetlen környezetet teremthetett 42 ezer évvel ezelőtt, amely közrejátszhatott egy sor jelentős eseményben, a megafauna ( jelenkor előtti állatok) kipusztulásától kezdve a neandervölgyiek kihalásáig.

A Föld mágneses mezeje védi a bolygót a világűrből érkező halálos sugárzással szemben, ám amikor a mágneses sarkok megcserélődnek, amely sokszor bekövetkezett már a múltban, ez a védőpajzs drasztikusan meggyengül, kitéve a bolygót a napszél elektromosan töltött részecskéinek.

Az úgynevezett Laschamps elmozdulás egy átmeneti pólusváltás volt 42 ezer évvel ezelőtt és nagyjából ezer évig tartott. Korábbi tanulmányok kevés bizonyítékot találtak arra, hogy az esemény jelentős hatással volt a Földre, valószínűleg azért, mert nem konkrétan a sarkok megcserélődésének idejére fókuszáltak.

Az Új-dél-walesi Egyetem szakemberei szerint a pólusváltás - egy alacsony naptevékenységgel kísért időszakkal párosulva - állhatott egy sor olyan éghajlati és környezeti jelenség hátterében, amelyek drasztikus következményekkel jártak.

A Science című tudományos folyóiratban publikált tanulmány készítői Új-Zéland ősi, déli kaurifenyőinek évgyűrűin végeztek szénizotópos kormeghatározást.

Ez lehetővé tette, hogy nyomon kövessék a radioaktív C-14 (szén-14) izotóp légköri koncentrációjának emelkedését, amely a Laschamps-elmozdulás idején a Földet érő nagyenergiájú kozmikus sugárzás növekedésének eredménye volt.
A szakemberek továbbá a világ különböző tájairól származó mintákat, köztük jégmagokat vizsgálva megállapították, hogy számos jelentős környezeti változás, például a mai Észak-Amerika területét borító jégtakaró jelentős megnövekedése ment végbe a bolygón a radioaktív C-14 izotóp légköri koncentrációjának megnövekedésével párhuzamosan.

A jégmagok elemzésének eredményei továbbá azt sugallták, hogy a Laschamps-elmozdulás a naptevékenység csökkenésével, úgynevezett Nagy Szoláris Minimumokkal eshetett egybe.

Az eredmények szerint a légköri változások jelentős hatással voltak egyebek között az éghajlatra. A környezeti változások, amellett, hogy valószínűleg felerősítették a jégtakarók növekedését és hozzájárultak az ausztrál megafauna kipusztulásához, a vörös festékanyagos kézlenyomatok megszaporodásában is szerepet játszhattak, mivel az emberek ezt a pigmentet használhatták fényvédőként a megnövekedett ultraibolya-sugárzás ellen.

Ebben az időszakban a barlangokat is egyre gyakrabban használták őseink és a barlangrajzok is megszaporodtak, hiszen ezek a föld alatti területek védelmet nyújthattak a zord éghajlati és környezeti körülmények ellen. Mindez kiélezhette a versenyt a neandervölgyiek között és közrejátszhatott a kihalásukban.

A Föld mágneses mezeje nagyjából 9 százalékkal gyengült az elmúlt 170 évben és a kutatók szerint nem lehet kizárni egy újabb pólusváltás lehetőségét. Egy ilyen esemény drasztikus következményekkel, például a villamos- és a műholdhálózat károsodásával, megsemmisülésével is járhatna.

(MTI)


A figyelmetekbe ajánljuk