Mindezt egy kutatás részeként teszik, aminek révén azt próbálják megérteni, hogyan is vadászott a neandervölgyi ember.


A neandervölgyi ember a legközelebbi ősünk, és nagyon sokat tudunk róluk annak köszönhetően, hogy sok jó állapotban levő leletet találtak a kutatók az évek során. Tudjuk róluk, hogy növényeket is ettek, de vadásztak is állatokra. Ugyanakkor kérdés volt, hogyan vadásztak madarakra.

Azt ugyanis tudjuk, hogy a neandervölgyi madarakat is evett, többek között havasi csókákat. Számtalan régről fennmaradt havasi csókaleletet találtak vágásnyomokkal készült eszközök által többek között. De kérdéses volt a kutatók számára, hogyan is kapták el őket? Több verziójuk is volt, úgyhogy tesztelték őket a gyakorlatban.

Úgy döntöttek, hogy tudományos szerepjátékba kezdenek és csapatokra osztva próbálnak olyan barlangokban, ahol neandervölgyi leleteket találtak, havasi csókára vadászni és leírni a tapasztalataikat. A kísérlethez használtak hálókat, létrákat és a fáklyákat helyettesítő lámpákat, ezeket az eszközöket ugyanis mind köztudottan használta az előember. Megnyugtattak persze mindenkit, hogy az állatoknak nem esett bántódása, rögtön el is engedték mindet.

5525 elkapott havasi csóka után arra jutottak, hogy mivel ezek az állatok barlangban is élnek, ezért könnyű prédává váltak azáltal, hogy egy barlangban voltak a neandervölgyiekkel. A fáklya fényétől ugyanis az állatok teljesen megzavarodnak, vagy felfele repülnek, ahol elkaphatóak kézzel, vagy kifele keresnek utat, ahol hálóval elfoghatók. Egy jó vadász napi 40-60 havasi csókát is elfoghat naponta.

(Forrás: Phys)


A figyelmetekbe ajánljuk