Huzella júlia tíztőlmese
A karantén ihlette Huzella Júlia színésznő és férje, Balogh Balázs médiadesigner szerelemgyerekét, a Tíztőlmesét. Rövid idő alatt nagy utat járt be a kezdetben csak egy Facebook-csoportban megjelenő projekt. Az azóta eltelt idő alatt már saját weboldala is lett az ötletnek és egy rangos nemzetközi díjat is bezsebelhettek. Huzella Júliát kérdeztük a kívülről akár könnyűnek látszó munka részleteiről, a mesékről és a Tíztőlmese jövőjéről.

Milyen viszonyotok volt a mesékhez a Tíztőlmese előtt?

Már fiatal felnőttként rengeteg mesét olvastam az unokaöcsémnek. Ekkor találkoztam például a Pettson és Findusz könyvsorozattal, ami – húszéves létemre – levett a lábamról, és elvarázsolt. Itt nyílt ki a szemem a kortárs gyerekirodalom sokszínűségére.

Gyerekkoromból főleg Lázár Ervin történeteire, Móricz Zsigmond állatmeséire emlékszem. De a csúcs mindig az volt, mikor apám fejből mesélt. Nem véletlen mondják a szakemberek, hogy a fejbőlmese a leghasznosabb a gyerekek számára. Ebben a ruganyos textúrájú anyagban képes a gyermeki fantázia és lélek a legjobban feloldódni. Apám persze rendszerint elaludt közben, én pedig tűkön ülve, feszülten vártam a következő mozzanatot.

A történeteire nem emlékszem, de az érzés élénken él bennem azóta is.

A meseolvasás egyre jobban kezd kikopni mindennapokból. Miért?

Sokkal egyszerűbb és kényelmesebb letenni a gyereket egy akármilyen bugyuta rajzfilm vagy animáció elé, mint együtt tölteni vele egy mesényi időt. Mégis az a tapasztalatom, hogy nagyon sokan olvasnak, ha mást nem, esti mesét, és sokaknak fontos az élő meseolvasás a képernyővel szemben.

Vannak azonban olyan családok, ahol a szülők sem olvasnak; és ha a maguk szórakoztatására nem olvasnak, a gyerekeknek sem fognak.

Fotó: Csomor Alexander

Hogyan kezelitek otthon a digitalizációt? Vannak szabályok?

Mindent lehet, de mértékkel.

Nincsenek saját eszközeik, így a mieinken néznek mesét, cukrász videókat – ez a kedvencük mostanában – , de nincs számítógépes játék vagy chatelés. A digitális oktatás miatt a nagyobbik, kilenc éves lányunk már egészen belejött a számítógép használatába: tegnap is csak kapkodtam a fejem, milyen gyorsan gépel.

Nincsenek eltiltva. A számítástechnika ma már az életünk része, az ő életükben pedig pláne elengedhetetlen lesz. Azt nem szeretjük, ha céltalanul vagy unalomból akarnak „kütyüzni”. Ilyenkor azonnal kitalálunk más, sokkal érdekesebb időtöltést.

Rövid idő alatt járt be nagy utat a Tíztőlmese. Hogyan osztjátok fel a közös munkát Balázzsal?

Közösen alakítottuk ki az egészet az elejétől kezdve, ami a kreatív részét érinti ennek a munkának. Én tartom a kapcsolatot a kiadókkal, én válogatom össze a meséket, és olvasok. A gyakorlati megvalósítás során Balázs csinálja a felvételeket, tehát mindent, ami technika, ő állít be. Nem mellesleg az egész weboldalt és webshopot is ő hozta létre. A feltöltéseket már közösen csináljuk, kezdek én is belejönni.

A professzionalitás mellett is megmaradt a kezdeti lelkesedés?

Abszolút!

Bár az elmúlt évben rengeteg más munkám is volt, amit addig a koronavírus akadályozott: két bemutatóm is volt egyszerre, kijött egy nagyjátékfilm, amiben játszottam, és hirtelen nagyon sűrű lett az ősz.

De a lelkesedésem töretlen! Ha lenne mellettünk valaki, aki a marketinget és a sales-es munkát vinné, azt hiszem nagyobb lépésekkel tudnánk haladni. De mivel mindent mi csinálunk, néha elakadunk, ha épp sok más dolgunk van. Elkezdtünk fejleszteni egy telefonos alkalmazást, ami nehéz feladat, de csináljuk ezt is.

Eszedbe jutott volna „továbbgondolni”, ha Balázs nincs?

Azt hiszem nem. Balázs nagyon proaktív és elképesztően lelkesítő.

Ha valamiben fantáziát lát, belevág. A legjobb dolog, ami történhet, hogy mindezt átragasztja. Én már százszor megtorpantam volna, ha ő nincs. Arról nem is beszélve, hogy nem bíztam volna magamban annyira, hogy elhiggyem, ez van olyan értékes, hogy megérje belevágni.

Fotó: Balogh Balázs

Kívülről akár egyszerűnek is tűnhet meséket felolvasni. Mennyi munka van a háttérben?

Ha már elaludtak a gyerekek, nekikezdünk a felvételeknek. Egy este egy-másfél óránál többet nem tudok olvasni. Ezután jön az utómunka. Ha kell, kivágni a bakikat – azaz újra kell hallgatni – , majd megy a felvétel a hangmérnöknek.

Ezek utána jönnek a feltöltések, a grafikai munka, a címkézések – ez hosszú órákat igénylő pepecselős munka. Szóval valóban az olvasás a legkevesebb, és egyben a legélvezetesebb része is.

A karanténidőszak után is volt rá igény?

Abszolút, de természetesen jóval kevesebb.

Ezért lenne szükségünk a szakemberekre, akik megtalálják a megfelelő csatornákat, amelyeken keresztül eljuthatunk a célközönségünkhöz. Sokkal nehezebb feladat ez, mint először gondoltam. Például tudom, hogy a külföldön élő magyar családok ki vannak éhezve a magyar gyerekirodalomra, de sokszor nem szállítanak ki az üzletek. Jó pár hasonló megrendelőnk van, de tömegeket nem tudunk elérni, mert a közösségi médiában a zárt csoportok nem engednek hirdetni.

Meglepetés volt a Red Dot-díj?

Hatalmas! Balázs nevezte Digital Solutions kategóriában a Tíztőlmesét teljes titokban. Azt tudtam, hogy a saját munkáját (a Budapest Design Week 2019-es arculata – a szerk.) nevezte, így amikor jött az értesítés, hogy megnyerte, nagyon boldogok voltunk.

Majd lejjebb görgette az emailt és megkérdezte, akarok-e még jobban örülni. Sírva is fakadtam.

Fotó: Csomor Alexander

A magyar piacon úttörőnek számítotok az ötlettel. Lesz konkurenciátok?

Eddig is voltak felolvasások. Olyanok is, ahol nem az olvasót lehetett látni, hanem például egy animált illusztrációt. De ilyen kizárólagos csatornája a kortárs magyar meseirodalomnak még nem volt.

Az volt a célunk, hogy a személyes meseolvasáshoz legközelebb álló élményt nyújtsuk a gyerekeknek és a szülőknek is, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül „bízzák rám” őket. Álszerénység nélkül, nyilván a személyiségemnek is van szerepe abban, ha valaki szereti hallgatni az általam olvasott meséket, legalábbis a visszajelzések zöme erre enged következtetni.

Elképesztően jó érzéseket kelt bennem, ha arra gondolok, hogy felnő egy korosztály, akinek a hangom a gyerekkorát fogja visszaidézni. Az emberek szeretnek a gyerekkorukra visszagondolni, nosztalgiázni, és ha ennek részese lehetek, az nagy büszkeséggel tölt el.

Egy ilyen projekt főállást kíván, vagy jut idő másra is?

Amíg nem volt színház, addig sokkal több időm volt foglalkozni vele. Most egy kicsit háttérbe szorult a sok-sok egyéb teendő miatt. De folyamatosan megy a munka és az állandó gondolkodás, hogy merre tovább.

Karácsonyra készültök valamivel?

Most négy hétig minden hétvégén van élő meseolvasás a Tíztőlmese Facebook-oldalán tele csupa téli, karácsonyi mesével, és minden alkalommal kisorsolunk néhány Mesés karácsony-előfizetést (a Tíztőlmese karácsonyi mesecsomagja – a szerk.) a hallgatók között.

Mik a hosszabb távú tervek?

Már majdnem elkészült az applikáció, ami a mostaninál is felhasználóbarátabbá teszi az oldalt. Emellett tervezzük az angol nyelvű verziót – ebben nem én fogok olvasni – , amiben a Red Dot-díj a segítségünkre lesz.

Szeretnénk minél hatékonyabban eljutni a közönségünkhöz, hiszen az a tapasztalatunk, hogy ezekkel a meseolvasásokkal rengeteget segíthetünk a szülőknek. Legyen szó az otthonról dolgozókról, akiknek a gyerekei is otthon vannak, vagy akik szeretnék redukálni a képernyő előtt töltött időt, vagy más minőséget adni a gyerekeknek, hiszen itt a könyvek lapjait látják csupán – de vannak, akik csak öt perc kávészünetre vágynak csendben.

Mi nagyon szeretjük ezt a projektet, a teljes szívünk benne van, hiszünk benne. Ha lassan is, de révbe ér majd!

A figyelmetekbe ajánljuk