Teljesen érthető, ha úgy gondoljuk, hogy az alvás és az ébrenlét világosan meghatározott és elkülönült állapotok, ám az alvásparalízis megkérdőjelezi ezeket a rögzített határokat. Méghozzá eléggé rémisztően.


Mi az alvásparalízis?

Az alvási bénulás, azaz alvásparalízis egy olyan átmeneti mozgásképtelenség, amely közvetlenül elalvás vagy ébredéskor jelentkezik. A személyek ez idő alatt a tudatuknál vannak, s állapotukat gyakran kísérhetik ijesztő hallucinációk, fulladás érzése, vagy testen kívüli élmény.

Az alvásparalízis egészen pontosan egy olyan állapot, amelyet az izomkontroll rövid ideig tartó elvesztése, az úgynevezett atónia jellemez, amely közvetlenül elalvás vagy ébredéskor következik be. Az alvásbénulást a paraszomnia egyik típusába sorolják. A paraszomniák alvás közbeni rendellenes viselkedések (lidércek, rémálmok). Mivel az alvási ciklus gyors szemmozgási (REM) szakaszához kapcsolódik, az alvásparalízist REM-paraszomniának tekintik.

A normál REM-álomhoz tartozik az élénk álmodás, valamint az atónia, amely segít megelőzni az álmok eljátszását. Ez az agyi mechanizmus megbénítja a testünket, ezáltal pedig megakadályozza, hogy az álomban fellépő mozgás a fizikai testünkben is létrejöjjön. Ezzel elkerülhetjük, hogy baleset érjen minket. Ám normál körülmények között az atónia az ébredéskor véget ér, így az ember soha nem tapasztalja meg tudatánál a mozgásképtelenséget. Ha pedig ez mégis megtörténik, az maga a pokol.

Ennek eredményeként a kutatók úgy vélik, hogy az alvásparalízis vegyes tudatállapotot foglal magában, amelyben keveredik az ébrenlét és a REM-alvás. Úgy tűnik, hogy a REM-alvás atóniája és mentális képalkotása még a tudatos és éber állapotban is képes fennállni.

Hallucinációk fajtái

Hallucinációkat három különböző csoportra osztják:

• Intruder (Jelenlét)
• Incubus (Megnyomó)
• Szokatlan testélmény

Az első egy veszélyes személy vagy rémisztő jelenlét érzékelésével járó téves képzelgés. A másodiknál a fulladás érzése léphet fel. A harmadik pedig magába foglalhat különös mozgást (például repülést) vagy testen kívüli érzéseket.

Ezek a hallucinációk pedig még zavaróbbá és rémisztőbbé tehetik az alvásparalízis ciklusokat. Így az emberek 90%-nál ezek erős félelemmel járnak, s jóval kevesebben vannak azok, akiknek kellemes vagy akár vidám hallucinációk lépnek fel.

A paralízis néhány másodperctől akár húsz percig is eltarthat, az átlagos hossz hat és hét perc között van. A legtöbb esetben az alvási bénulás magától véget ér, de időnként egy másik személy érintése vagy hangja is megszakíthatja. Fontos, hogy ilyenkor ne ijedjünk meg. Tudatosítsuk magunkban, hogy ez csak álom. Akár beszélhetünk is magunkhoz, hogy nincs semmi baj és kérjük magunkat, hogy ébredjünk fel. A levegővétel szabályozása lehet egy másik megoldás, mert ha a légzésünket szabályozni tudjuk, akkor megnyugszunk, az ijedtség pedig egyre csekélyebb lesz. A bénulás ellenére lábujjaink és kezeink képesek lehetnek apró mozdulatokra, így ezt is kipróbálhatjuk.

Milyen gyakori a jelenség?

A becslések eltérőek, de a kutatók úgy vélik, hogy az emberek körülbelül 8%-a tapasztal alvásparalízist élete sorén. Azonban kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy milyen gyakran ismétlődik mindez egy-egy személynél.

Az alvásparalízis bármely életkorban előfordulhat, de az első tünetek gyakran gyermekkorban, serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban.

Mi okozza?

Az alvásparalízis pontos oka ismeretlen. A kutatások alapján a szakértők úgy vélik, hogy az alvásparalízis kialakulásában több tényező is szerepet játszik. Sokak szerint az alváshiány, a hosszan tartó depresszió, az állandó stressz, az idegeskedés váltja ki. De lehet akár bipoláris zavar, a bioritmus felborulása, alkohol- vagy nikotinfüggőség és genetikai hajlam is.

Az alvásparalízis komoly probléma?

A legtöbb ember számára az alvásparalízis nem jelent komoly problémát. Jóindulatú állapotnak minősül, és általában nem fordul elő elég gyakran ahhoz, hogy jelentős egészségügyi problémákat okozzon.

Becslések szerint azonban az emberek 10%-ának vannak sűrűn visszatérő vagy zavaró ciklusai, amelyek különösen aggasztóvá teszik az alvásparalízist. Ennek következtében negatív gondolatok alakulhatnak ki náluk a lefekvéssel kapcsolatban, csökkentve az alvásra szánt időt, vagy szorongást idézve elő a lefekvés körül, ami megnehezíti az elalvást. Az alvásmegvonás túlzott álmossághoz és számos más, az egyén általános egészségi állapotára gyakorolt következményhez vezethet.

A figyelmetekbe ajánljuk