Bors-történelem: így lett a fekete aranyból egyszerű, mindennapos fűszer

A fűszerkereskedelem maradandó hatást gyakorolt az étkezésünkre, az egyik legnagyobbat a fekete bors felfedezése jelentette. Rövid gasztrotörténelmi kitekintő.


A fekete bors ma már az éléskamrák hétköznapi alapanyagának számít, és meglehetősen méltatlan pozíciót tölt be a konyhában. Megfeledkeztünk dicsőséges korai éveiről és a gasztrokultúra számtalan stílusához való hozzájárulásáról.

A fűszerkereskedelem a Közel-Keleten élő arab kereskedőkkel által vette kezdetét, akik a selyemút mentén irányították és bonyolították a luxuscikkek árucseréjét, s ez egy rendkívül fontos útvonal volt, amely összekötötte Ázsiát a Közel-Kelettel és Észak-Afrika más részeivel, valamint Európával, ami végül a rómaiak piacra lépéséhez vezetett.


Bár az ókori görög és római szövegekben is találhatók feljegyzések a fekete borsról, a fűszer a 15. század végén vált igazán népszerűvé, miután a portugál felfedező, Vasco da Gama felfedezte az indiai Calicut (a mai Kozsíkóde) partjainál – a fűszer e térségben olyan bőséges volt, hogy ez a találat végül a portugálok uralmához vezetett.

A fekete bors pedig rendkívül hasznosnak bizonyult, hiszen számos betegség, például aranyér, hasmenés és más emésztési zavarok gyógyítására is használták. A fűszer egyre növekvő népszerűsége az árak emelkedéséhez vezetett, és végül a fűszert igen magasra értékelték, olyannyira, hogy a világ egyes részein az emberek a fűszerrel fizették ki, illetve váltották ki a bérleti díjakat, az adókat és a hozományokat.

A bors annyira népszerű volt, hogy akkoriban fekete aranyként és a fűszerek királyaként emlegették.

Bár napjainkra már nem annyira keresett, a fekete bors továbbra is az egyik legfontosabb fűszer.

A figyelmetekbe ajánljuk