Van élet a Jóbarátokon, az Agymenőkön és az Office-on túl. Most ajánlunk hat kevésbé ismert gyöngyszemet arra az esetre, ha valami szokatlanabb szitkomra vágynál az átlagnál.
Ha a legnépszerűbb sorozatokra gondolunk, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy alapvetően egyik sem újítja meg a műfajt, többnyire egy sikeres és bevált formulát visz pusztán sikerre. Talán csak az Office kivétel ez alól, de ez pedig eleve egy sikeres brit sorozat feldolgozása volt, másrészt messze nem az első áldokumentumszéria, szimplán csak a legsikeresebb.
Alapvetően nincs baj azzal persze, ha egy sorozat nem hoz semmi újat, ettől még lehet szórakoztató. Ugyanakkor, ha hónapokig csak egyfajta ételt ennénk, majd megkóstolnánk valami egészen mást, minden valószínűséggel sokkal jobban éreznénk magunkat. Most ajánlunk hat olyan sorozatot, amely csavart egyet a klasszikus formátumon, sőt adott esetben akár teljesen ki is forgatta azt.
Corporate
A Comedy Central három évadot megélt munkahelyi szitkomja leginkább olyan, mintha az Office sötét és cinikus kistestvére lenne. Hőseink egy Amazonhoz hasonlító multinacionális cégnél dolgoznak, egész jól keresnek, de a munkahelyük végtelenül boldogtalanná teszi őket és tönkreteszi az életüket. Amennyiben szeretjük a sötét humorú kapitalizmuskritikát, akkor aCorporate-et imádni fogjuk, hiszen jól ragadja meg azt a fajta tehetetlen elidegenedést, amit a multinacionális cégek dolgozói gyakran éreznek, és gyúrja ezt az érzést kegyetlen és nihilista poénokká.
Az életkritikus (Review)
Ha az Office-ban nem feltétlenül a munkahelyi környezet ragadott meg, hanem az áldokumentumsorozat formátum és a kínosságra építő humor egyvelege, akkor mindenképpen ajánljuk Az életkritikust! Az Office legkínosabb szituációja ugyanis eltörpül bármelyik szituáció mellett, amibe Forrest MacNeil keveredik. Hősünknek van egy műsora, amiben nem filmekről vagy könyvekről készít recenziót, hanem élettapasztalatokról, majd a végén pontozza azokat. A közönsége határozza meg, hogy mit kell kipróbálnia, így Forres a rasszizmustól a válásig – ha fogcsikorgatva is – mindenen keresztülmegy, közben módszeresen tönkreteszi a saját és néha mások életét is.
Garth Marenghi's Darkplace
Richard Ayoadét ismerhetjük a Kockafejek Moss-szaként, vagy akár a Submarine című vicces felnövéstörténet rendezőjeként, de mesterműve a kevesek által ismert, vallásos rajongással övezett Garth Marenghi's Darkplace. Legegyszerűbben úgy lehet leírni, hogy egy sorozat egy sorozatról és annak alkotóiról: egy fiktív sorozatot nézünk, amit az alkotóik kommentálnak, a jelenetek közé bevágott interjúrészletekben. Egyrészt az sorozatbeli sorozat már önmagában viccesen rossz, erre viszont rájön még egy réteg, hála az alkotók röhejes öntömjénezésének, akik meg vannak arról győződve, hogy egy mesterművet alkottak.
Broad City
Ilana Glazer és Abbi Jacobson eredetileg egy websorozatként kezdték el a Broad Cityt a YouTube-on, de később felkeltette Amy Poehler figyelmét, aki meglátta a szériában a potenciált. A két főhős, Abbi és Illana a széria két alkotójának eltúlzott verziója, akik folyamatosan szürreális kalandokba keverednek New Yorkban, amelyeknek általában olyan hétköznapi szituáció a kiindulópontja, mint a lakáskeresés vagy éppen az adóbevallás elkészítése. Mostanra elcsépelt filmek és sorozatok kapcsán elmondani, hogy a város, amiben játszódnak, gyakorlatilag egy élő karakter, de ez a Broad City-re tényleg igaz, a benne ábrázolt New York nagyjából olyan, mint Alice Csodaországa, csak koszosabb és veszélyesebb.
Spaced
Az Edgar Wright – Simon Pegg – Nick Frost triótól sokan ismerik a Cornetto-trilógiát (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Világvége), de sokkal kevesebben legelső közös munkájukat, aSpacedet. Korai szitkomjuk hozza ugyanazt a humort és minőséget, és hemzseg a popkulturális utalásoktól. Eszünkbe juthat az Agymenők erről, de a Spaced humora sokkal metább, és éppen ezért a sorozat kielégítő lehet filmrajongóknak, hisz a széria gyakran megidéz beállításról-beállításra ikonikus filmjeleneteket, kreatívan és viccesen újragondolva azokat úgy, hogy közben tökéletesen passzoljanak a cselekménybe. Ha ezekről az utalásokról lemaradunk, akkor is vicces, de ezektől lesz csak igazán különleges és egyedi a szitkom.
Felhőtlen Philadelphia (It's Always Sunny in Philadelphia)
A Felhőtlen Philadelphiát sokszor szokták antiszitkomként emlegetni, szóval nekünk találták ki, ha utáljuk a klasszikus formulát. A legtöbb ilyen széria bár tökéletlen, de alapvetően jó emberekről szól, akiket pont a tökéletlenségeik tesznek szerethetővé és viccessé. Ezzel szemben a Felhőtlen Philadelphia végig nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogy hősei rettenetesen rossz emberek, akik folyamatosan kárt okoznak a környezetüknek – és gyakran saját maguknak is – eszement meggazdagodási ötleteikkel és fergetegesen ostoba terveikkel. Ráadásul még bőven a tizedik évada után is ugyanolyan színvonalon nevettet ébenfekete és abszurd humorával.
