A ram kand mool, egy hatalmas gumó, amelyet legalább évtizedek óta kiadós rágcsálnivalóként árulnak az indiai piacokon, ám továbbra is rejtély a tudósok számára, mivel senki sem tudja kitalálni milyen növény termése lehet.
Az indiai botanikusok az 1980-as években kezdtek érdeklődni a ram kand mool iránt, miután sikertelenül próbálták kideríteni az utcai árusok által óriási vöröses gumókból kivágott, szinte papírvékony rágcsálnivalók eredetét.
Senki sem volt hajlandó felfedni a termesztő növényt és azok, akik igen, ellentmondásos válaszokat adtak. Néhányan azt állították, hogy gyökér, míg mások, hogy egy jelentéktelen növény szárából származik, esetleg egy harmadik féltől vásárolták és valóban nem tudják a forrást. De talán furcsább maga a tény, hogy még a tudomány sem tudott egyértelmű választ adni a botanikusok kérdéseire.
commons.wikimedia.orgA ram kand moolt gyakran úgy reklámozzák, mint az Úr egyetlen táplálékforrását. Az árusok azt állítják, hogy nyáron hűsít, csillapítja az éhséget és a szomjúságot, és rendkívül egészséges.
Többféle fűszerezéssel kínálják, a chilitől és a sótól kezdve a lime-on át a cukorig, nagyon vékony szeletekre vágva.
Úgy tűnik, hogy csak 1994-ben kezdtek némi előrelépést tenni a misztikum megfejtésében, amikor Dr. Koppula Hemadri etnobotanikus elkezdte körbeutazni Indiát, és gyökereket ásott ki, hogy megpróbálja feltárni ram kand mool rejtélyét. Nyomozása az agávéval végződött, de ő maga is elismerte, hogy nem talált megdönthetetlen bizonyítékot arra, hogy ez a helyes válasz.
Az agávé a spárgafélék családjában az agávéformák alcsalád névadó nemzetsége számos, jól ismert sivatagi és száraz égövi fajjal.
A botanikusok igazi áttörést a ram kand mool rejtélyének megoldása érdekében 2010-ben értek el, amikor egy tudóscsoport DNS-vizsgálatot végzett a gumó egy szeletén, amelyből kiderült, hogy az 89 százalékban megegyezik az agávé DNS-ével. Minden addig összegyűjtött bizonyíték az agávéra utalt, és minél többet gondolkodtak a tudósok, annál több értelme lett a dolognak. Az agávé sok alkaloidát tartalmaz, ezért nagy mennyiségben mérgező, és talán ezért van az, hogy az árusok csak vékony szeletekben árulják.
2011-ben a ram kand mool forrását a több agavéfaj egyikére szűkítették le, levágva a leveleket, hogy felfedjék a nagy, fehér, gumószerű szárat, amely hasonló az utcai árusok által árulthoz. Csak, hogy a történet koránt sem ennyire egyszerű...
Mivel az agavénak több fajtája is létezik, amelyek közül néhány nagyon hasonlít egymásra, a tudósok nem tudják pontosan kideríteni, honnan származik a népszerű utcai snack. Úgy tűnik ez egy üzleti titok, s feltehetőleg az is marad.
