Ma már szinte lehetetlen elképzelni a karácsonyt szaloncukor nélkül. A díszes papírba csomagolt bonbonszerű csokoládé hagyománya közel 150 éves múltra tekint vissza, ám a története már a 14. században megkeződödött.
A szaloncukor őse: a fondant
Sokan gondolják, hogy a szaloncukor igazi hungarikum, ami részben igaz, ám az édesség őshazája Franciaország, ahol már a 14. században is ismerték a fondantot. A cukormassza elkészítése nem igényel túl bonyolult előkészületeket: felforralták a vizet, beleöntötték a cukrot, majd folyamatosan kevergetve, lassan hűteni kezdték a keveréket, ami sűrű állagú masszává állt össze.
Ez is érdekelhet! Így vált az ünnepek szimbólumává a karácsonyfa
Habár a mai napig nem lehet tudni, hogy pontosan mikor és hogyan vált szaloncukorrá, a gasztronómiai körökben legelterjedt elméletek egyike szerint egy bizonyos Pierre-André Manion nevű francia cukrász vitte magával a receptet Németországba, ahonnan aztán hamar átterjedt Magyarországra is. Egy másik legenda alapján a 18. század végén egy cukrászmester, Papillot észrevette, hogy az inasa a fondantból készült cukorkát elcseni és csillogó papírdarabkába csomagolja. A mítosz szerint a papír belsejébe valójában szerelmes üzeneteket írt a kiszemeltjének. A csomagolás ötlete megtetszett a cukrászmesternek, aki így feltalálta a szaloncukrot. Egy harmadik változat szerint pedig már a törökök is ismerték a fondantot, aminek édes ízét gyümölccsel dobták fel.
Fotó: Shutterstock
Ami viszont biztos, hogy az édesség hazánkba a 19. században, nagyjából a karácsonyfa térhódításával egyidőben terjedt el. Ekkor még főként a nagypolgári és a tehetősebb háztartásokban került elő, és a ragadványneve is innen származik: szokás szerint a vendégek fogadásra alkalmas társalgóban, a szalonban helyezték el egy tálkában, amiből bárki csipegethetett. A feljegyzések szerint általában ebben a szobában állították fel a karácsonyfát is, így könnyen elképzelhető, hogy a cukor valahogyan utat tört magának a fán lógó díszek közé.
Ajánljuk figyelmedbe! Mennyit szánunk idén a karácsonyra? Ennyit költenek a magyarok egy felmérés szerint
Konzum, zselé, mindenmentes változat
A 19. század végétől kezdve hamar népszerűvé vált hazánkban ez az ünnepi édesség. Eleinte csokoládébevonat nélkül, sima cukorkaként, úgynevezett konzumként ismerték. 1883-ban a szaloncukor gyártása új magasságokba emelkedett, amikor a német Stühmer Frigyes csokoládégyárat nyitott Budapesten. Az ipari fondant-készítő gépeknek köszönhetően ugyanis beindult a szaloncukor tömeggyártása. Három évvel később Gerbeaud Emil is megnyitotta saját üzemét, ahol a csomagoláshoz használt sztaniolpapírt még kézzel vágták rojtosra.
Jókai Mór írásaiból kiderül, hogy az 1870-es évektől kezdve bevett szokássá vált „szalonczukkedlivel“ díszíteni a karácsonyfát. A szegényebbek saját kezűleg főzték, addig a tehetősebbek a gyárilag készült változatokat részesítették előnyben. A második világháború után visszaesett a gazdaság, a szaloncukor tömegtermelése nagyjából csak az ötvenes években indult újra, ekkor terjedtek el a csokoládéval bevont zselés változatok, amelyek fénykorukat a '70-80-as években élték. Azóta rengeteg variációban elérhetőek, akár a laktózérzékenyek, akár a vegánok számára is. Ha pedig saját magunk készítenénk a cukorkát, az interneten számtalan recept közül válogathatunk.
