Egy Nobel-díjas fizikus megoldotta az éttermi rendelés örök dilemmáját
Rendeljük meg újra azt az ételt, amit már ismerünk és szeretünk, vagy adjunk esélyt valami újnak, de ismeretlennek? Az étlap fölötti bizonytalanság elsőre jelentéktelennek tűnik, pedig ugyanarra a döntési problémára épül, amely az élet sok más területén is rendre előkerül.
Richard Feynman Nobel-díjas fizikus az 1970-es évek végén egy thai étteremben éppen erre a kérdésre keresett választ. Tollat ragadott, és papírra vetett egy képletet, amely azt próbálta leírni, mikor érdemes új ételt kipróbálni, és mikor bölcsebb visszatérni a régi kedvenchez. A feljegyzés sokáig feledésbe merült, később azonban kutatók is foglalkoztak vele.
A helyzet mindenkinek ismerős: a vendég végigolvassa az étlapot, majd gyakran mégis annál köt ki, amit már korábban megszeretett. A bevált tészta, a jól ismert curry vagy a kedvenc leves biztonságot ad, mert tudjuk, mire számíthatunk. A dilemma akkor kezdődik, amikor a menüben feltűnik valami izgalmasabb, amiről viszont még nincs tapasztalatunk.
Ahogy a Vince is említi, Feynman gondolatmenete lényegében a felfedezés és a kihasználás közti döntésről szól. Vagy új lehetőségeket keresünk, hogy jobban megismerjük az étlapot, vagy a már megszerzett tudásunkból próbáljuk kihozni a legtöbbet, és azt választjuk, amiről biztosan tudjuk, hogy bevált.
A döntő szempont nála nem az éhség volt, hanem az idő. Pontosabban az, hogy várhatóan hányszor térünk még vissza ugyanabba az étterembe. Ha egy új kedvenc helyet találtunk, ahová később is járni fogunk, érdemesebb kísérletezni. Minden új rendelés segít feltérképezni az étlapot, és könnyen lehet, hogy akad valami, ami még jobb lesz a korábbi kedvencünknél.
Egészen más a helyzet, ha kevés az időnk. Egy utazás utolsó estéjén, egy ritkán látogatott városban vagy egy olyan étteremben, ahová feltehetően nem térünk vissza hamar, már kisebb a felfedezés haszna. Ha az új fogás rossz választásnak bizonyul, nincs igazán lehetőségünk később kamatoztatni a tapasztalatot. Ilyenkor, legalábbis Feynman logikája szerint, jobban járunk azzal, amit már ismerünk és szeretünk.
A kutatók több mint kétezer résztvevő bevonásával vizsgálták, hogyan működik ez a döntés a valóságban. Az eredmények alapján a legtöbben nem pontosan Feynman képlete szerint választanak, mégis ösztönösen közel kerülnek hozzá. Ha még sok lehetőségük van visszatérni ugyanoda, bátrabban kísérleteznek, ha viszont ez az utolsó alkalom, inkább a biztos kedvenc mellett döntenek.
Olvasd el ezt is!