Maradékmentés miatt született, mára mégis az egyik legkedveltebb olasz sajt lett

Első ránézésre a hófehér, lágy külsejű burrata a mozzarellára emlékeztet. A különbség azonban a belsejében rejlik, ami egy krémes, tejszínes keverék, az úgynevezett stracciatella – a folyékony töltelék selymes, enyhén édeskés ízt kölcsönöz a sajtnak. A burrata ma már világszerte elérhető, és gyakran használják pizzákhoz, tésztákhoz vagy tenger gyümölcsei mellé; az Assolatte adatai szerint csak 2018-ban 56 millió dollár értékben állítottak elő belőle Olaszországban, hogy aztán a világ minden tájára exportálják.

A sajt első receptjének kidolgozását gyakran Lorenzo Bianchino Chieppának tulajdonítják, aki az Andria melletti Masseria Bianchini nevű parasztházban dolgozott – igaz, erről nincs írásos bizonyíték, ezért sok helyi sajtkészítő vitatja is Chieppa szerepét. A különlegesség első hivatalos említése a Guida Gastronomica d’Italia 1931-es kiadásában szerepel, ahol Andria egyik specialitásaként írják le.

Mivel akkoriban nem léteztek hűtők, a tej tetején képződő sűrű tejszínréteget a maradék mozzarellacsíkokkal keverték össze, majd ezzel töltötték meg a friss sajtból formázott kis batyut. Ennek a belsejébe levegőt fújtak, így alakítva ki a jellegzetes formát – ezt ma már kompresszorral végzik. A burratát hagyományosan levelekbe csomagolták, amelyek védték a hőtől, és a töltelék természetes tartósítószerként is működött, megakadályozva a mozzarella erjedését.

(Forrás: Vince)