A mikroműanyagok és a náluk is kisebb nanoműanyagok egyre nagyobb aggodalmat keltenek a kutatók körében. Ezek az apró részecskék számtalan hétköznapi tárgyból, többek között ruhákból, konyhai eszközökből és műanyag csomagolásokból származhatnak, és az élelmiszerekkel, valamint az ivóvízzel is bekerülhetnek a szervezetünkbe. Bár a víztisztító rendszerek a műanyagrészecskék jelentős részét kiszűrik, valamennyi így is átjuthat rajtuk. A kínai Kuangcsoui Orvostudományi Egyetem kutatói ezért azt vizsgálták, hogy egy egyszerű, otthon is alkalmazható eljárással csökkenthető-e a csapvíz mikroműanyag-tartalma. A 2024-ben, az Environmental Science & Technology Letters folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint a válasz igen.
A Science Alert által is idézett kutatás során különböző keménységű csapvízmintákat vizsgáltak. A vízhez mikro- és nanoműanyag-részecskéket adtak, majd felforralták, végül kiszűrték a melegítés során keletkezett lerakódásokat. Az eredmények azt mutatták, hogy a forralás és az azt követő szűrés bizonyos körülmények között a műanyagrészecskék akár 90 százalékát is eltávolíthatja. A módszer hatékonysága azonban jelentősen függött a víz keménységétől.
A kemény víz több oldott ásványi anyagot, különösen kalciumvegyületeket tartalmaz. Forraláskor ezek egy része kalcium-karbonát formájában kiválik, vagyis vízkő keletkezik. Ez ugyanaz a fehéres lerakódás, amelyet a vízforralók és teáskannák belsejében is gyakran láthatunk. A kutatók szerint a vízkő kialakulása során a műanyagrészecskék egy része a lerakódásba záródik, így azokat a vízkővel együtt el lehet távolítani. Minél keményebb volt a vizsgált víz, annál hatékonyabbnak bizonyult az eljárás.
A kutatásból az is kiderült, hogy a forralás nem kizárólag kemény víz esetében lehet hasznos. A kevesebb oldott ásványi anyagot tartalmazó lágy vízből is sikerült eltávolítani a mikro- és nanoműanyagok egy részét, bár a hatékonyság jóval alacsonyabb volt: a részecskék nagyjából negyedét tudták kiszűrni. A kutatók szerint a forralás után keletkező, műanyagrészecskéket is tartalmazó vízkődarabok egyszerű szűrővel, például egy rozsdamentes acélból készült teaszűrővel is eltávolíthatók.
Fontos azonban, hogy a forralás önmagában nem tünteti el a műanyagot a vízből. A módszer lényege éppen az, hogy a részecskék egy része a vízkőhöz kötődik, amelyet ezután ki kell szűrni. A kísérlet eredményei ígéretesek, de nem jelentik azt, hogy minden csapvízből ugyanilyen arányban távolíthatók el a mikroműanyagok.
A mikroműanyag-szennyezés világszerte növekvő környezeti probléma. A műanyag hulladékok az idő múlásával egyre kisebb darabokra töredeznek, de rendkívül lassan bomlanak le, így hosszú ideig jelen maradhatnak a természetben. A részecskéket már ivóvízben, élelmiszerekben és az emberi szervezet különböző szöveteiben is kimutatták.
Egy, a Texasi Egyetem arlingtoni intézményéhez köthető, 2025-ben megjelent szakirodalmi áttekintés arra is rámutatott, hogy az ivóvíz jelentős szerepet játszhat a mikroműanyagokkal való érintkezésben. Bár a szennyvíztisztító telepek sok ilyen részecskét eltávolítanak, a folyamat nem teljesen hatékony.
A mikroműanyagok pontos egészségügyi hatásait egyelőre nem ismerjük teljes egészében. Egyes kutatások összefüggéseket találtak jelenlétük és a bélmikrobiom változásai, illetve az antibiotikum-rezisztenciával kapcsolatos folyamatok között, de további vizsgálatok szükségesek annak tisztázására, hogy milyen mértékben jelentenek kockázatot az emberi egészségre. A kínai kutatócsoport szerint a vízforralás egyszerű, széles körben hozzáférhető lehetőség lehet a műanyagrészecskéknek való kitettség csökkentésére.
A módszer valódi hatékonyságának megállapításához azonban további, nagyobb mintaszámú vizsgálatokra van szükség, különösen a természetes körülmények között előforduló, különböző típusú műanyagrészecskék esetében.
Olvasd el ezt is!