5 desszert, amit a történelem alakított – édességek legendákkal

Hazánk egyik közkedvelt desszertjét Dobos C. József, cukrászmester alkotta meg 1884-ben. Célja az volt, hogy egy olyan tortát készítsen, amely jobban bírja az utaztatást. Éppen ezért Dobos vaj alapú csokoládékrémmel és karamellréteggel bevonva biztosította az édessége tartósságát. A torta azért is számított különlegességnek akkoriban, mert a hozzá használt vajkrém még nem volt annyira elterjedt, a cukrászmester francia hatásra alkalmazta. A dobostortát maga Ferenc József császár és Sissi királyné is megkóstolta, akiknek egyből elnyerte tetszését a piskótalappal készült finomság.

Ez a kagyló alakú teasütemény nevét készítőjéről, egy Madeleine nevű szolgálólányról kapta. A 18. századi történet szerint a desszert akkor született meg, amikor Stanislaw Leszczynski herceg vendégül látta XV. Lajost, azonban nem tudott neki semmilyen édességet felkínálni neki. Madeleine így végül elkészítette a nagymamájától tanult finomságot. Maga a piskótaszerű desszert azután kapott különösen nagy figyelmet, hogy Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényében megemlítette. A történetben a főhős egy madeleinebe harap bele, amelynek íze és illata a múltat idézi fel benne, ezzel elindítva a cselekményt.

Az egyik legismertebb osztrák desszert egy véletlen eseménysorozat következtében alakult ki, amikor is 1832-ben Klemens Wenzel von Metternich, az Osztrák Birodalom kancellárja arra utasította cukrászmesterét, hogy készítsen édességet vendégei számára. A mester azonban lebetegedett, így helyette a 16 éves tanonc, Franz Sacher készítette el a piskótás csokoládétortát, amelyet baracklekvárral töltött meg és csokoládémázzal vont be. A fiatal fiúnak végül sikerült lenyűgöznie a vendégeket, a receptjét pedig később fia, Eduard Sacher tökéletesítette.

Ezt a habcsók alapú, kívül ropogós, belül lágy desszertet egy Anna Pavlova nevű balett-táncosnő ihlette, amikor 1926-ban világkörüli úton volt Ausztráliában és Új-Zélandon. A habos, könnyű finomság a táncosnő mozdulatait hivatott prezentálni. A származási helye mai napig vita tárgyát képezi az ausztrálok és az új-zélandiak között: előbbiek szerint Ausztráliában már az 1920-as évek elején léteztek a pavlovához hasonló habcsókos desszertek, míg utóbbiak állítása szerint egy wellingtoni szálloda séfje alkotta meg a desszertet, annak tiszteletére, hogy a táncosnő náluk szállt meg. A recept tehát Új-Zélandról származhat, de Ausztrália tehette világhírűvé.

Listánk utolsó francia tortája szintén egy véletlen műveként jöhetett létre. Az 1800-as évek végén Stéphanie Tatin, a Hotel Tatin tulajdonosa és szakácsa éppen egy almatortát készített, amikor észrevette, hogy elfelejtette a tésztát a forma aljába önteni. Ekkorra azonban már karamellizálta az almás öntetet, így egyszerűen erre helyezte rá a nyers tésztát, majd kisütötte. A kész tortát megfordította és így tálalta a vendégeknek, akiket lenyűgözött a nem mindennapi édesség. A desszert fordított technikája később egy új perspektívát adott a gyümölcstorták elkészítésének.